Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

3. füzet - Csikász Sándor: Folyószabályozás a Közép-Tiszán

398 Csikász Sándor jelenlegi és a várható vízjárás és csatornázottsági követelményeket egyaránt kielégíti. Másrészt a partbiztosítások célszerű szerkezeti változtatását (9. ábra), amely a megváltozott vízjárási viszonyokhoz, az adott és ismert kivitelezési technológiákhoz is igazodik. A Kiskörei-vízlépcső üzemrendjében célszerű lenne a duzzasztás megkezdését legalább a 89,00 m A. f.-i szintre emelni, aminek ismereteink szerint technikai akadálya nincs. Ez feltételezésünk szerint azt eredményezné, hogy a duzzasztás megkezdése pillanatától Kiskörére érkező vízhozamok lényegében változtatás nélkül jutnának az alvízre, és így a jelenlegi szintsüllyedési sebességnél kedvezőbb állna elő. Ugyancsak célszerű lenne a napon belüli változás jelenlegi előírást („a duzzasztási szint elérése érdekében az alvíz napi apadása 0,60 m lehet") megfelelő vizsgálatok alapján szigorúbban megkötni és közelíteni a természetes apadás mértékéhez (fokozatosság elve). így jelentős csökkenés volna tapasztalható a partok elfajulásában, amely egyébként a jövőben még súlyosabb gazdasági terheket jelentene. A mederszabályozás javasolt sorrendje a Közép-Tiszán: - a folyamatban lévő és az árvízi biztonságot szolgáló mederszabályozási munkák befejezése 1990-ig; - a szolnoki és a tervezett csongrádi vízlépcső közötti folyószakasz szabályozása a vízlépcső megépítése előtt és a gázlók rendezése; - a Kisköre és Szolnok közötti folyószakasz további szabályozási munkái; - a Tiszafüred és Kisköre közötti szakasz kiegészítő mederszabályozási munkái. 7. Összefoglalás A Kiskörei-vízlépcső üzemelését szabályozó utasítás 1978. évtől tenyészidőben a duzzasztási szint emelését írta elő. Ezzel egyidejűleg más üzemállapotokra és az üzemállapotok közötti átállási időszakok üzemirányítására is adott utasítást, így az egyes árhullámokat követő duzzasztási szintre való visszaállásra és az alvízen megengedhető napi apadás mértékére. 1978-1981. években a Közép-Tiszán a hullámtereket is elöntő árvizeket követően addig nem tapasztalt mértékben keletkeztek mederelfajulások, partszakadások. Egyidejűleg az addig állékony partbiztosítások egy részénél is egyszerre jelentkeztek csúszások, szakadások. Az elfajulások több helyen az árvízvédelmi biztonságot csökkentik. Az okozó tényezők feltárása 1979-ben kezdődött és jelenleg is folyamatban van. A vizsgálat eddig kiterjedt a folyószakasz vízjárására, a vízlépcsők üzemelési utasításában foglaltak alkalmazására, az érvényben lévő szabályozási szintre és szélességre, valamint a folyószakasz jelenlegi szabályozottságára. A mérések, számítások és gyűjtött tapasztalatok birtokában megfogalmazták a határfeltételeket és ezt követően a fejlesztési javaslatokat. Az eredmények részben kizárják az eddigi szabályozási módszerek és paraméterek további alkalmazhatóságát, beleértve a szabályozási vízszintet is, és szükségessé teszik az érintett folyószakasz szabályozási elveinek megváltoztatását, felhívják a figyelmet a vízlépcsők üzemelési utasításainak szükséges átdolgozására.