Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
3. füzet - Csikász Sándor: Folyószabályozás a Közép-Tiszán
396 Csikász Sándor A földrézsün megengedhető vízszintsüllyedési sebességekre vonatkozó kísérletet hajtottak végre néhány mederanyag szemnagyság mellett és a kísérlet eredményeit grafikusan is feldolgozták (Herzog-Kovács-Nagy-Papfalvy 1966). A Közép-Tiszán mért szintsüllyedési sebességeket és a meder anyagának átlagos szemátmérőjét tekintve az derül ki, hogy a megengedhető rézsűhajlás 1 : 3, vagy ennél laposabb lehet, ha az idézett méretezési eljárást alkalmazzuk. Más oldalról ismert az a meghatározás, miszerint a vízzel telített, áramlási nyomásnak kitett rézsű még éppen állékony, ha annak hajlásszöge fele az illető talaj száraz súrlódási szögének (Kézdi 1956). A meghatározást a helyi talajokra alkalmazva az eredmény megközelítően ugyanaz, mint amit a grafikus méretezési eljárás javasol. E méretezési eljárások alkalmazása esetén elkerülhető a mederrézsűk és partburkolatok romlása, ezért javasoljuk, hogy általában a mederpartok rézsűit 1 : 3 lejtéssel képezzük ki (9. ábra), és hogy egyidejűleg kezdjünk részletesebb helyi vizsgálatokat a Közép-Tiszán. A folyószakasz részletes vizsgálata alapján becsülhetők azok a következmények, amelyek a jelenlegi szabályozási lehetőségek, az állami költségvetésből ráfordítható éves összegek és a vízlépcsők változatlan üzemrendje mellett számítani lehet. Ha a vízlépcsők üzemrendje nem módosul a szükséges mértékben, a fokozott mederelfajulás tovább tarthat. Tovább folytatódik a szabályozatlan szakaszok változó nagyságrendű vándorlása, helyenként újabb töltésszakaszokat vagy belterületeket veszélyeztetve. A részbeni szabályozottság a kanyarulatok esetében - főleg a meder közelébe épült árvízvédelmi töltésekre és belterületekre nézve - újabb elfajulási gócokat jelent. Az elfajulások mértékének megállapításához, a veszély bekövetkezési idejének közelítő megítéléséhez nem áll rendelkezésre kellő számú és minőségű mérés (mederállapot, talajrétegződés stb.). A jelenleg szükséges (árvízvédelmi biztonságot szolgáló) és részben folyamatban lévő mederszabályozási beavatkozások (16 helyen összesen mintegy 8 km hosszon), amelyek ismét csak az adott kanyarulat egy-egy részét szabályozzák az érdekelt vízügyi igazgatóság tervei szerint, 1990-ig valósíthatók meg, az állami költségvetés jelenlegi szintje mellett. Ezek szerint, ha a csongrádi vízlépcső nem épül meg, a Kisköre alatti szakaszon a megelőző tervezési elvek alapján épült művek állékonysága kérdésessé válik. 5.3. A hajózási igények A Közép-Tiszára előírt hajózóút-paramétereket a Tisza általános szabályozási terve koncepciójának tárgyalása során az Országos Vízügyi Hivatal a következőkben határozta meg: a Kisköre alatti szakaszon a szabályozások során a vízhozamhoz tartozóan legalább az 1,8-2,0 m hajóútmélységet szükséges előállítani. A hajóút minimális szélessége 80 m, a kanyarok legkisebb sugara 350 m legyen. Ezeket a szabályozási munkák előrehaladásával párhuzamosan kell megvalósítani. A tiszai hajóút értékelése során (Csikász 1978) rámutattak, hogy a csongrádi vízlépcső bekapcsolódásával a Kisköre-Csongrád közötti szakaszon is EGB IV. osztályúra javul a hajózóút. A folyószakasz jelenlegi állapotát vizsgálva kitűnik, hogy hajózást akadályozó tényezők (a kitűzött célban megfogalmazott paraméterek figyelembevételével) nincsenek, csak hajózást korlátozó tényezőkről lehet beszélni, ezek a gázlók és az éles kanyarulatok.
