Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
3. füzet - Kovács György: Az átlagos lefolyás meghatározása a folytonos mezők elvének alkalmazásával
Az átlagos lefolyás meghatározása a folytonos mezők elvének alkalmazásával 369 Vízfolyás Szelvény Terület [km 2] KÖQ H s 1 Чо [Is 4 km 1 s, [Is 1 km 1 SJ4 0 [1] %1ч [1] Az idősor hossza [év] patak Bükösdivíz 3.3. A Di Karasica Cselepatak Völgységi-patak Szentlőrinc ina jobb parti vízgyűj Villány Szederkény Kátoly Mohács Magyaregregy 118 ője a Sio 662 204 140 87 34 0,371 -torok al 1,42 0,500 0,289 0,162 0,118 3.14 all (q = 2, 2.15 2,45 2,07 186 3,49 1,09 30 1 s kn 0,77 0,70 0,97 0,62 1,96 0,347 О 0,358 0,286 0,469 0,333 0,562 0,997 0,935 1,065 0,900 0,809 1,517 19 19 19 19 11 14 21955-69 3 A balatoni vízgyűjtő figyelembevételével javítva 4 A Koppány-vízgyűjtő figyelembevételével javítva A táblázatban összefoglalt adatokkal kapcsolatosan azt a kiegészítő megjegyzést kell előrebocsátanunk, hogy a több, hidrológiailag eltérő régiót átszelő nagyobb vízfolyás (pl. Rába) adatai a különböző jellegű területek hatásait összevontan tükrözik, ezért ezek közvetlenül nem vethetők össze a vízgyűjtő többi szelvényének jellemzőivel. Vannak azonban a vízgyűjtő kiterjedésének olyan tartományai, ahol nem nélkülözhetjük ezeknek a megbízható adatsorokkal rendelkező törzsállomásoknak információit. Nyilvánvaló, hogy egy homogénnek tekinthető régión keresztül haladó szakaszon a vízhozamnövekvény a két szelvény közötti részvízgyűjtő területéhez viszonyítva a régiót jellemző fajlagos lefolyást adja, éppen úgy, mint a kisebb vízfolyások adatai, tehát ezek a paraméterek már együtt elemezhetők. A különbségképzéssel együttjáró bizonytalanság miatt ezt az adatképzést csak ott használtuk fel, ahol más megfelelő információ nem állt rendelkezésünkre és a pontosság növelése érdekében feltételül szabtuk, hogy a növekmény meghaladja vagy legalább megközelítse a szelvényben meghatározott közepes vízhozam 10%-át. így négy rábai szelvény felhasználásával hat részvízgyűjtő fajlagos lefolyását vontuk be az elemzésbe. Ugyancsak az eltérő régiók hatása miatt javítani kell a Kapós pincehelyi szelvényének adatát. A vízgyűjtőnként végzett elemzések során kiderült ugyanis, hogy a Koppány völgyéből a lefolyás kisebb, mint a Kapós Kurd feletti vízgyűjtőjéről. A pincehelyi adatot a Kaposvízgyűjtőben ezért azzal tettük használhatóvá, hogy az eredetileg számított fajlagos lefolyás 4/5-éhez hozzáadtuk az 1/5-ének a két részvízgyűjtő átlagos lefolyásának arányában növelt értékét (a Koppány vízgyűjtője ugyanis a teljes terület mintegy ötöde). Hasonlóan indokolt volt a fenékpusztai szelvény fajlagos hozamának mintegy 5%-kal való növelése, amikor ezt az értéket a Zala teljes vízgyűjtőjének rendszerében vettük figyelembe, mert ehhez a szelvényhez már nem elhanyagolható kiterjedésben csatlakoznak a kisebb fajlagos lefolyású balatoni vízgyűjtők. A táblázatba bevont többi adatot - a becslésen alapuló adatképzés kivételével (természetesen ide sorolva az említett négy kerettervi adatot is) a többszörösen ellenőrzött eredeti vízhozamértékek felhasználásával számítottuk.
