Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízellátó rendszerek energiaköltség-takarékos szabályozása 329 1.6. Az energiaköltség számítása Az energiafelhasználás hatásfoka (//) a betáplált vízhozamtól függ. A hatásfokgörbe másodfokú görbével jól közelíthető: 4j. к = 9k(Qsj, k) (*+ 1, • • -, n, j = ..., m), (11) ahol g

k - a fc-adík szivattyú másodfokú közelítő hatásfokgörbéje. A y'-edik intervallum energiafogyasztása [kWh]: Ej= у Q^

H'

kX

h

k (/ = 1,...,«; k= 1, ...,„). (12) jM iotrijj, Az energiaköltség egy részét a ténylegesen felhasznált energia alapján kell fizetni: K=j^PjEj. (13) Az energiaköltség alapdíjának becsléséhez szükséges a legnagyobb nappali (E

N), csúcsidőszaki (E

c

s) és éjszakai áramfogyasztás ismerete: E

n = max {Ej}, j e ЛЛ) £

c

s = max {Ej}, j e )(CS) EÉ = max {£,}, /Mi) ahol yYW a nappali, j( CS) a csúcsidőszaki és j(É) az éjszakai intervallumok halmaza. 2. A modell alapadatai A létrejöhető üzemállapotok vizsgálatához, a nyomásviszonyok és a szivattyú munkapontok változásának megfigyeléséhez hidraulikai számításokat kell végezni. Az üzemállapot-vizsgálat adatigénye: - a hálózati térkép egyszerűsített formája; - a hálózat ágainak megfelelő csőszakaszok jellemzői (hossz, átmérő, hidraulikai érdesség stb.); - a fogyasztási csomópontokon figyelembe vehető vízfogyasztás-értékek; - a szivattyúk jelleggörbéi, beépítésük szintje; - a tárolók magassága. A számításhoz szükséges adatokat az 1. ábrán megadott egyszerűsített hálózati térkép tartalmazza.