Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
300 Dakó S. és Ondruss L. kon mért vízhozamok elfogadhatóan jó lineáris kapcsolatot mutatnak. Regressziós tényezőjük = 0,86 és R 2=0,11. Első lépésként kapcsolatot kerestünk a mért átbukó vízhozamok és az I. kád hordalékhozamának (Q h) meghatározásához szükséges 1 /К г K 2 arányszámok között. A pontok szóródása olyan nagy volt, hogy kapcsolatot nem lehetett előállítani (Ä„ n = 0,22 és ex p = 0,35). Jaccon (1974) vizsgálatai szerint a C,C, arányszám értéke 1/2000-1/8000 között értelmezhető, tehát semmiképpen sem egyenlő 1/10 000-del. Ebbe tökéletesen beleillik az elméleti vízhozam segítségével - általunk meghatározott 6300. Tapasztalataink szerint az arányszámok ± 20% hibasávval értelmezhetők, éspedig 5000<1/Л7,/Г 2<7500 és 60 000<\IK^IC 2K 3 <90 000 A tartomány azonban a C.S.R. rendszerű hordalékmintavevők pontosságát erősen megkérdőjelezi. Természetesen a végső döntést csak hosszú idejű (min. 5 év) és folyamatos mérés eredményeinek elemzése alapján lehet meghozni. Ezért a mérési módszer kiigazításra szorul. A C.S.R. mérési módszer hátránya, hogy a berendezés csak lebegtetett hordalékhozam meghatározására szolgál és csak nagy vízhozamok esetén remélhető megfelelő pontosság. Nagy vizek (árhullámok) kialakulása esetén viszont jelentős mennyiségű görgetett hordalékhozamra is lehet számítani a kopár domboldalakról. A bukóudvarban a görgetett és lebegtetett hordalékmennyiség éles szétválasztása nem oldható meg, ezért a kapott eredmény inkább csak nagyságrendi tájékoztatásnak tekinthető. A jellemző arányszámokat helyszíni nagymodellen - esetleg mesterséges úton előállított - különböző vízállástartományokban mérés-sorozatokkal kell meghatározni. Javított vasbeton műtárgytípus (pl. háromszög szelvényű bukó) alkalmazásával és a mintavevő jobb kialakításával állandóbb arányszámok remélhetők. 5. Korszerűbb helyszíni hordalékmérési módszerek A magyar és nemzetközi tapasztalatokat a lebegtetett hordalék koncentráció folyamatos mérésére alkalmazható berendezéseket illetően Rákóczi (1982) foglalta össze. 5.1. Optikai zavarosságmérők A látható fénysugárral működő turbiditás mérők működése a fényintenzitás-változás mérésén alapul. A folyadék zavarossága összefügg a lebegtetett hordalékhozammal, ezért felhasználható töménység mérésre. A zavarosságot annak az aránynak az alapján mérik, amely a lebegő hordalékszemek által szétszórt és a folyadékon áthaladó fény intenzitása között fennáll. A mérésnél egy-egy, vagy két-két fényforrást és fotocellát lehet alkalmazni. A folyamatos turbiditás méréskor egy túlfolyóval ellátott ferde tartályba szivattyúzzák a hordalékos vizet. Az állandó magasságban tartott vízfelszínre egy lencserendszeren át összpontosított monochromatikus fénysugarat bocsátanak. A felületről az érzékelő irányába visszavert fény erősségét fotoelektromos úton mérik és rögzítik.
