Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

284 Páka János Vízfelületek átlagos párolgása: évi átlag:218 mm/hónap, december-februárban:85 mm/hónap, május-augusztusban:345 mm/hónap. A felszín alatti vizekre jellemző, hogy két vízadó rétegcsoport van: - a „

complexe terminal" réteg a felső, neogén rétegekben helyezkedik el (300 m mélységig). Három, vízzáró réteggel elválasztott részből áll. A víz 25-30 °C-os, erősen sós (6 kg/m

3), a kutak vízhozama 0,15 m

3/s átlagosan. A meglévő kutak túlnyomó része e rétegből veszi a vizet (legnagyobbrészt szivattyúzással) és ez a vízadó rétegcsoport túl van terhelve. - az újabban felfedezett „continental intercalaire" más néven „albi" vízadó réteg kréta korú albi homokkőben, 1400-1800 m mélységben helyezkedik el. Az eddigi feltárás alapján megállapítható volt, hogy komoly vízkészlete van. Nyugalmi nyomása a térszínen 24 • 10

5 Pa, és egy-egy kútból 0,15-0,25 m

3/s vizet is ad. Sótartalma sokkal alacsonyabb, mint a complexe terminal-é (kb. 3 kg/m

3), de 12-16 év alatt ez is tönkreteszi a kút csövezését. A víz hőmérséklete 50-80 °C, ezért öntözés előtt többnyire hűteni kell. Az első „albi" kutat 1954-ben fúrták, azóta is csak néhány készült, tehát nagy tartalék van. A talaj általában finom homok, a chott-okban iszapos finom homok. A mélyebben levő agyagrétegbe a nagy csatornák is ritkán vágnak bele. A talaj sok sót, főleg gipszet tartalmaz, a talajvízben a jobban oldódó NaCl a túlnyomó. A só az át nem ázott talaj kohézióját növeli, meredek rézsűk is állékonyak, de víz alá kerülve összeomolhatnak. Növénytermesztési szempontból megállapíthatjuk, hogy a lejtők laza talaja a pálmások számára általában megfelelő, ha a talajvíz kellő mélysége (kb. 1,50 m) biztosítható és megakadályozható, vagy megszüntethető a talajban levő víz elsósodása. A 15 kg/m

3 sótartalom még eltűrhető. A chott-ok tömött talaja (melynél a magas talajvízállás sem akadályozható meg) növénytermesztésre alkalmatlan. A hidrológiai viszonyokat jellemzi, hogy a sivatagból gyakorlatilag nincs lefolyás. A chott-okba hulló csapadék csak késleltetve jut az Oued Rhir-be. A pálmásokból a csapadék egy része lefolyik, de a sokkal hosszabb csapadékmentes időszakokban az Oued Rhir vízhozamát a pálmások öntözésének csurgalékvize (és a talajvíz-megcsapolás) adja, ennek mértéke az öntöző- és lecsapoló müvek kiépítettségétől függ. A jelenlegi állapotban télen nagyobb a vízhozam. A legnagyobb mért értékek (bár ezekbe csapadék is belejátszott, a tökéletlen lecsapolás folytán az értékek alacsonyak) az Oued Rhir középső szakaszán 1,6 m

3/s az alsó szakaszán pedig 3,2 m

3/s. A pálmások km

2-ére vonatkoztatva a fajlagos lefolyási értékek 0,039 m

3/s, ill. 0,034 m

3/s. A várható nagy vizeket (100 vagy 30 éves) megbízható észlelés hiányában nem tudtuk számítani. Becslés szerint a csurgalékvízhozamnak kb. kétszerese állhat elő. A nagy vízhozamok ismeretének jelentősége nincs, mert egyrészt a chott-okban a legnagyobb vizek is tározódnak, másrészt a pálma csak 30 napos elöntéstől pusztul el. 2. Az Oued Rhir völgye A vidék a neolitikum óta lakott. A szaharai pálmatelepítés a VI. században indult meg, de csak a XII. században vált jelentőssé az egyiptomi kútépítési technika bevezetésével. A pálmatelepítés évszázadokon keresztül folyt. E közben a földművelő fekete törzse-