Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXVI. évfolyam 1984. évi 2. füzet BEDEKOVICH LŐRINC A JÁSZKUNSÁG ELSŐ VÍZÉPÍTŐ MÉRNÖKE NEMES GERZSON

1 A Jász-Nagykunság-Kiskun kerületek Jászberényben tartott közgyűlése (Generalis Congregatio) Orczy Lőrinc báró ajánlására Bedekovich Lőrinc geometrát 1779. június 2-án választotta meg a három kerület mérnökének (SzML 1779). Megválasztása összefüggésbe hozható a Jászkunság számtalan megoldatlan vízügyi gondja mellett azzal is, hogy a szomszédos Pest vármegye Balla Antalt 1777-ben, Heves vármegye Litzner Jánost 1778-ban megyei mérnöknek alkalmazta. A jászkunok az 1780 körüli időben, a természetes vízrajzi állapothoz alkalmazkodva, főleg állattenyésztéssel foglalkoztak. A folyók, vízfolyások árterületein, az állandó és időszakos tavak, mocsarak között legelőiken, már sok tízezer lábasjószágot tartottak. Ezek téli-nyári élelmének biztosítása érdekében szakadatlan küzdelemben éltek az árvizekkel. A Jászság ártereit (1. ábra) a Tisza, a Zagyva és Tarna árvizei öntözték. A Nagykunság számára a Tisza és mellékágai, a Mirhó-ér, Büdös-ér, a Zádor-ér, valamint a Hortobágy és Berettyó folyók árvizei jelentettek állandó veszedelmet. Az árvizektől fenyegetett községek által a határaikon húzott első gátak az „oltalmazza ki-ki magát, ahogy lehet" elvnek megfelelően épültek. Határaikat a szomszédok által „rájuk szorított" vizektől védték. Az olyan helyes törekvések, hogy a vadvízfolyásokat a „fokok"ban kell elzárni, az érintett községek ellenállásába ütköztek. A Holt-Tarna „torkát" például - Jászdósánál Apáti és Kisér „viribus unitis" már 1759 előtt, a Mirhó-fokot négy kun város „kölcsönös szövetségben" 1760-ban elgátalta. Az érdekellentét miatt később mindkettőt el kellett bontani, a Holt-Tarnáét ismételt helyreállítás után is. Bedekovich Lőrinc kerületi mérnök alkalmazása a Jászkunság eddigi vízhasználati és vízrendezési ügyeinek intézésében új korszak kezdetét jelentette. Munkásságával kezdődött a jászkunsági káros vizek elleni rendszeres védekezés és a tervszerű vízrendezés elveinek kialakítása. A Hármas-kerület fiatal (28 éves) mérnöke, a jászkun községek „siralmas" panaszai, és - később - a helytartótanács által is sürgetve, lendületesen kezdte vízrendező munkáját. Terveihez nagypontosságú, részletes térképeket szerkesztett, melyek rendszerint több község határára kiterjedő kisebb tájegység teljes vízrajzi helyzetét ábrázolták. A helyszínelések tapasztalatai és térképei alapján, nagy területeket felölelő vízrendező javaslatait sorozatosan terjesztette jóváhagyásra a Kerületek közgyűlése, ill. a helytartótanács elé. Első feladatként kapta 1779-ben, Jászladány község és herceg Esterházy egri püspök között, a tiszai és holt-tarnai árvizek ellen épített határgátjaik miatt keletkezett vitában, a heves-megyei Kürt nemesi birtok árvízi helyzetéről szakvélemény készítését. A kölcsönös vádaskodással járó viszályban a püspök érveit Vály György (1779) uradalmi mérnök készítette térképes vízrajzi szakvéleménye támasztotta alá. 1 Nemes Gerzson oki. mérnök, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (KTV VÍZIG, Szolnok) ny. főmérlöke.