Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A felszíni vízkészlet számbavételének módszertani kérdései 261 lein 1981, Dávid 1981, 1982, Perelireszt 1981, Shiklomanov 1981). Már az ötvenes években felmerült az erdőirtás hatásának vizsgálata (Zsujfa 1956), de készültek tanulmányok a vízkivételek (VITUKI 1969) és a tározás hatásának vizsgálatára is (VGI 1982). Új kérdéseket vetett fel az éghajlati változások vizsgálata (Adámíné 1977. Nóvák v Pachner Szesztay 1982). A lefolyásmódosító hatások problémája vetette fel az eredmények értelmezésének szükségességét. Ebből a szempontból az adatsorok inhomogenitása az egyik meghatározó szemponttá vált, és egyben felvetette az adatsorokkal kapcsolatos különböző transzformációk kérdését is. A VITUKI kiadványa (1977) elsősorban a lefolyás jellemzésére készült. Mivel a befolyásolt kisvizek számbavétele nem történt meg, a vízkészlet-gazdálkodás számára ilyen irányú adatfelvételt is el kellett készíteni ( VGI 1979-82). A lefolyást módosító hatások elemzésén túlmenően vízgyűjtő-genetikai vizsgálatok is szükségesek a vízkészletek minél szélesebb számbavétele érdekében. A genetikai vizsgálatokban az első eredmények 1976-ban születtek (VITUKI 1976). Megítélésünk szerint az ország egészére kiterjedő vízkészlet-feltárás a jövőben is csak így, ilyen szempontok alapján lehetséges. Ehhez a közeljövőben meg kell fogalmazni az újabb adatgyűjteménnyel szembeni elvárásokat, illetve annak hidrológiai, vízkészletgazdálkodási feltételeit. Magyarországon jelenleg mintegy 170 olyan állomás van, amely min. 10 év hosszúságú vízhozam-adatsorral rendelkezik. Kb. 35-40 olyan mérce van, ahol az adatsorok a 40 évet is meghaladják. Ezek a mércék általában a folyókon létesültek. Sajnos a változékonyabb vízjárású - kisebb vízfolyásokon az észlelt, illetve mért időszak ennél rövidebb. Az előzőek mellett kell megemlíteni azt is, hogy a jelenlegi vízkészlet-gazdálkodási gyakorlat mintegy 500 vízfolyás szelvény lefolyás-viszonyainak jellemzését igényli (VGI 1981). 2. A vízkészlet számbavételének jelenlegi és jövőbeni lehetőségei A vízkészlet jellemzésére megválasztott statisztikai paraméterek típusa és értelmezése attól függ, hogy milyen vízkészlet-gazdálkodási számítási eljárásokban akarjuk felhasználni azokat. így meghatározó például a vízkészlet-gazdálkodási mérleg - az egyik leggyakoribb alkalmazási terület - felépítése, típusa. Ugyanakkor a vízhozam-adatsorok vizsgálata, az eredmények értelmezése - csak az emberi beavatkozások jellegével, mértékével - a vízgyűjtő fejlettségének szintjével - összhangban történhet (Németh 1983). Erről az I. táblázat ad áttekintést. Természetes állapotú vízgyűjtőkről, ahol az emberi beavatkozás nem mutatható ki Magyarországon, már alig beszélhetünk. Ezek vízhozam-adatsorának vizsgálata hagyományos módon történhet (I. táblázat). A fejlődő vízgyűjtők esetében sűrűsödnek az emberi beavatkozások, így a természetes és az észlelt lefolyás között az olló egyre jobban nyílik. Ez a helyzet jellemző a magyarországi vízfolyások döntő többségére. A fejlődő vízgyűjtők esetén a vízjárást módosító beavatkozások azonosíthatóak és így az adatsorból eltávolíthatóak. Az ilyen állapotú vízgyűjtők vizsgálatának menetét az /. táblázatban adjuk meg. A vizsgálatok során külön hangsúlyt kapnak a genetikai elemzések. A vízgyűjtőgenetikai vizsgálatok célja a vízügyi, mezőgazdasági, erdészeti, települési és közlekedési fejlesztési beavatkozások időpontjának és hatásának elemzése (VGI 1979). A lefolyást