Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
2. füzet - Gilyénné Hofer Alice-Domokos Miklós: A bővített Balaton-vízgyűjtő vízkészlet-gazdálkodásának szimulációs modellej
A bővített Balaton-vízgyűjtő vízkészlet-gazdálkodásának szimulációs modellje 245 3. A modell működése Az öt alrendszer (2. ábra) alkotta vízkészlet-gazdálkodási rendszer működését szimuláló modell a preferencia-sorrendeket iterációs lépésekben érvényesítve, a következőképpen működik (5. ábra): 3.1. Az I. iterációs lépés „Z" alrendszer. A Q Zi j természetes vízhozamból először kielégítjük az alrendszer valamennyi vízhasználójának zíí l 7-beli vízigényét: Y^i) = D Zk j+ D ZI j+ D Zm j. Az így csökkentett (pozitív, vagy negatív előjelű) Q zi j~ Y i Z i) vízhozamot az alrendszer eredő tározójába vezetjük, amelynek vízkészlete a Aty időegység végén V zi j = K zi( J-_ 1 ( + + Qzij Y ii i )j+ B Z j-E Zi j lenne, ahol E Zi j a tározó (gyakorlatilag a Kis-Balaton) At i f beli többletpárolgása (a tározó nádassal borított vízfelszíne párologtatásának és a tározó területe eredeti evapotranszspirációjának a különbsége, В pedig a kommunális és ipari eredetű vízvisszavezetés. Ha a V Za j< V Zi j< V Zf j feltétel teljesül, akkor a „Z" alrendszerben az I. iterációs lépést befejeztük és L zi j= 0. Ha V Zi j< V Za j adódott, akkor korlátozzuk az alrendszer mezőgazdasági vízigényeinek - ill. ha ez nem elég, ezen felül még ipari vízigényeinek is - a kielégítését (D Zj k< Уу'< У*)') úgy, hogy - amennyiben lehetséges legalább a V zi j = V Za j feltétel teljesüljön. (Ha ez nem lehetséges, a modell regisztrálja az alsó szabályozási vízszint megsértésének egy esetét.) Ha viszont V zi j> V zf j adódott, akkor az L Zi j = V Zi j- V Zf j>0 vízmennyiséget továbbengedjük a Balatonba. „E" alrendszer. A bányaművelés aktív vízvédelmi tevékenysége következtében módosított QÉÍJ+ AQáj vízmennyiségből először a fentiekhez hasonlóan kielégítjük az alrendszer valamennyi vízhasználójának At u-be\i vízigényét: Y 1^ P + D^ + Df m. Az így csökkentett (pozitív vagy negatív előjelű) Q Éi J+AQ É i- Y^ vízhozamot az alrendszer eredő tározójába vezetjük, amelynek vízkészlete a At időegység végén У áj = vÉi(i-i) +QÈij ± AQÉij- f BÉij~ EÉij lenn e. ahol E Éi J a tározó Л/у beli többletpárolgása. Ha a V^AJ— УÉIJ— У ÉJ О feltetel teljesül, akkor az „É" alrendszerben az I. iterációs lépést befejeztük és L^ = О. Ha adódott volna, akkor az alrendszer mezőgazdasági - továbbá szükség esetén ipari - vízigényeinek kielégítését addig korlátozzuk, amíg Vfyj = V Éa j. Ha viszont V Éí j> Kiadódott, akkor az L^ = V^ - 0 vízmennyiséget továbbengedjük a Balatonba. A „D" alrendszer vízforgalmának szimulációja értelemszerűen mindenben megegyezik az „É" alrendszerével azzal az egy eltéréssel, hogy a „D" alrendszerben nem lévén bányaművelés, nem kell ennek AQ hatásával számolnunk. „B" alrendszer. Az I. iterációs lépésben a Balaton At^-re vonatkozó vízmérleg egyenlege: Ki) = VBÍU-I)+ P,r Eij+(L Zi J+ L Ei j+ L 0i j)~ Y ig i )j+ B mj t (1) ahol Рц - a tó vízfelületére hulló csapadék mennyisége; Уд 1;}- - a Balatonból közvetlenül kielégítendő vízigények összege (beleértve a Sió mederöblítési és hajózási vízigényét). Ha teljesül a У Baj — У H fi (2)
