Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Ambrus Sándor-Borkert Matthias-Ilse Jürgen: Vízhozam-előrejelzés a Rimo-modellel

Vízhozam sorozatmérések a Hévízi-tónál 231 i 2. ábra. Mért vízhozamok Рис. 2. Измеренные расходы ( дебиты ) источников Fig. 2. Measured discharges Bild 2. Gemessene Abflüsse változna, a mért szélső értékek 0,2 m

3/s és 0,52 m

3/s. Ez az ingadozás kétséget támasztott a mérések használhatóságát illetően. A kérdéskör tisztázása érdekében a felszíni hozamméréseknek hazánkban ritkán alkalmazott módját választottuk, hosszú idejű sorozatméréseket végeztünk a tóból elfolyó víz pontos megállapítására. kifejezés írja le, ahol Q

é - a hozzáfolyás [m

3/s]; Q

k

l - az elfolyás [m

3/s]; és V - a tó készletváltozása T idő alatt [m']. A tóból a víz háromféleképpen távozik: - a kivezető csatornákon felszíni vízként (az átlagos elfolyás az NyDT VÍZIG mérései alapján 1970-1981. között 0.4 m

3

,s volt): - a tófelületről elpárolog. (Átlagos értéke folyamatos vízsugárban kifejezve 0,0014 m

3/s-ra becsülhető, (Aluterv-FKI 1982); - elszivárog és a környező láperdős terület evapotranszspirációjára fordítódik, értéke folyamatos vízsugárban 0,0054),02 m

3/s közöttire tehető (Aluterv-FKI 1982). A párolgás és az evapotranszspiráció együttes értéke jóval kevesebb, mint a kifolyó víz, ezért elhanyagolhatóak, és így az (1) egyenlet jó közelítéssel így írható fel: 1. A forráshozam megállapításának lehetőségei és követelményei (1) (Qf-Qki)AT = AhF, (2) ahol h - а Г idő alatti vízállásváltozás [m]; F - az állandónak feltételezett tófelszín [m

2]. A (2) összefüggés ebben az alakban csak azzal a feltevéssel érvényes, hogy a tó üzemi