Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Bencsik Béla: Hidrológiai alapok a folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához

190 Bencsik Béla - a csapadékokat előidéző meteorológiai helyzetek feltárása, a meteorológiai jelenségek kiterjedése és időtartama. A kutatás célkitűzése szerint tisztázni kellett az időjárási és az árvízi helyzetek közötti kapcsolatokat és meg kellett határozni a lefolyási tényezők értékeit évszak és meteorológiai helyzet szerint. A meteorológiai, illetőleg szinoptikai tényezők vizsgálatát az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Meteorológiai Intézete végezte. Erről külön beszámolót készített „A Dunán és Tiszán levonuló árhullámokat előidéző időjárási- és csapadékrendszerek leírása" címmel. Az árhullámok két csoportját vizsgálták. Az egyikben a Dunán 1892-1974 évek és a Tiszán az 1876-1974 évek közötti jelentős árvizeket, a másikban pedig az 1950-1970 évek közötti legalább 80%-os mederteltséggel jelentkező árvizeket. Az árhullámokat előidéző időjárási- és csapadékrendszerek vizsgálatát célzó tanulmány módszereit és adatforrásait vizsgálva rögzíthető, hogy korábban nem történt kísérlet a Duna és Tisza árhullámait kialakító időjárási típusok és csapadékrendszerek meghatározására. Ezért azoknak a szinoptikus meteorológiai rendszernek a felvázolására törekedtek, amelyek a Duna és a Tisza árhullámait előidézik. Ennek keretében meghatározásra kerültek: - az árhullámokat kiváltó csapadéktevékenység időjárás típusai; - a típusok számszerű paraméterei cirkulációs indexek formájában; - az árhullámokat kiváltó csapadéktevékenység főbb jellemzői, meghatározott típusok, az egyes részvízgyűjtők területének függvényében a t-m-t [rerület-magasság(csapadék)-idő] felhasználása segítségével. Külön feladat volt, hogy az egyes időjárási típusok csapadékhatékonyságára, a részvízgyűjtők csapadékának az árhullám kialakításában betöltött szerepére, továbbá a genetikusan összefüggő csapadékmennyiségek szerepére fény derüljön. Magától értetődik, hogy a történelmi árvizek időjárásainak értékelése, típusba sorolása miatt szükség volt az időjárási helyzetek újbóli elemzésére is. Sor került az árhullámokat kiváltó csapadékok periódusos időjárási rendszereinek tipizálására is. Hét típust különböztettek meg: zonális (Z), West (W), West-peremháborgási (Wp). vonuló mediterrán (M), centrum (T), hideg légcsepp (H) és nyugati ciklon (C) típust. A következő kérdés az említett típusoknak a Duna-Tisza vízgyűjtőterület fölötti időjárásokban betöltött szerepének tisztázása volt. Ennek alapfeltétele az árvizet okozó időjárási típusok katalógusának elkészítése, amihez az időjárási térképek megfelelően hosszú sorozatai szükségesek. Az elemzés során megállapították, hogy a Duna vízgyűjtőjén kiugróan magas a típus nélküli (TN) esetek száma. Emellett a W, С és M típusok tűnnek ki, míg a H típus alig játszik szerepet. A Tisza esetében nyáron kiugróan nagy szerepe van а С típusnak, egyébként a W, Mp, M csaknem azonos gyakoriságú. További jelentős megállapítás, hogy - megelőző feltételek hiányában - a Duna, vagy a Tisza esetében egyetlen nap csapadéktevékenysége nem okozhat jelentős árvizet. Ebből következett, hogy több napon át tartó csapadékok keletkezésének szükséges feltétele az időjárási típusok halmozódása. Szükséges, de nem elégséges, hiszen nem minden halmozódás jár árhullámmal. Kimutatták, hogy elsősorban a ciklonális (C) halmozódásnak van szerepe. A Tisza tavaszi