Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXVI. évfolyam 1984. évi 1. füzet A DUNA—TISZA KÖZÖTTI VÍZÁTVEZETÉS ÉS A TISZA-VÖLGYI TÁROZÁS HIDROLÓGIAI EGYENÉRTÉKŰSÉGE KARKUS PÁL

1 A Duna- Tisza közötti vízáteresztés változatait Mátrai (1981) vízügyi műszakigazdasági szempontból elemezte. A vízátvezetéshez kapcsolódva tanulmányunk azzal foglalkozik, hogy a Dunából valamilyen kiválasztott vízhozamú vízátvezetés a tiszai, főleg öntözővíz szolgáltatás szempontjából milyen nagyságú, legfeljebb éves vízgazdálkodású hasznos tározótérrel egyenértékű, illetve fordítva, adott nagyságú hasznos tározótér mennyi vízátvezetési teljesítményt helyettesít. 1. Hidrológiai szempontok Ha egy folyóból vizet használnak el, akkor addig nincs zavar, amíg az érkező vízhozam mindig több, vagy egyenlő a kivett vízhozam és a mederben továbberesztendő vízhozam összegével (/. ábra 1 jelű egyenes). Ha a vízelhasználás tovább nő, akkor a kivett vízhozam és a továbberesztendő vízhozam összege (/. ábra 2 jelű egyenes) szárazabb időszakban meghaladja az érkező vízhozamot és vízhiány keletkezik. A vízfelhasználás további növekedésével a vízhiány egyre tartósabbá válik. Adott gazdasági viszonyokat figyelembevevő gazdaságossági számítással kimutatható, meddig érdemes tűrni a vízhiányt és akkor — vagy meg kell állni a vízigény növelésével, vagy — a vízveszteséget kell csökkenteni, vagy — vízpótló müvet kell létesíteni a további fejlesztés érdekében. Ha a gazdaságossági elemzésen alapuló döntés olyan, hogy kell a fejlesztés és a vízpótló mű, \VK S3493] t, idí ' I. ábra. A vízhozam és a vízigény kapcsolata Fig. 1. The streamflow vs. water demand relationship ' Karkus Pál oki. mérnök a Vízgazdálkodási Intézet (VGI. Budapest) ny. igazgatóhelyettese.