Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Vörös Lajos-V. Balogh Katalin-Máté Ferenc-Ligeti László: A feltöltődés mértékének meghatározása paleolimnológiai módszerekkel

Vízügyi Közlemények, LXVI. évfolyam 1984. évi 1. füzet A FELTÖLTŐDÉS MEGHATÁROZÁSA PALEOLIMNOLÓGIAI MÓDSZEREKKEL VÖRÖS LAJOS^V. BALOGH KATALIN

2-MÁTÉ FERENC

3-LIGETI LÁSZLÓ

4 A Balaton állapotát kedvezőtlenül befolyásoló folyamatok egyike a feltöltődés, amely helyenként komolyan zavarja a fürdőzést, hajózást és más vízhasználatot. A feltöltődés elleni védekezés hatásos módja a vízgyűjtőn folyó eróziós folyamatok fékezése és a vízfolyásokon hordalékfogók, tározók létesítése. Minthogy a feltöltődést okozó anyagok igen nagy hányada oldott állapotban érkezik a tóba és ott képez szilárd csapadékot (pl. szerves törmelék, biogén mész), a feltöltődés elleni eredményes védekezéshez nemcsak a vízgyűjtőn, de a tóban is beavatkozásokra van szükség. Ezt a célt szolgálják egyebek között a medertisztító kotrások, amelyek egyik módszere az iszapcsatornák létesítése. Munkánk egy ilyen, a Balaton medrében Balatongyörök előtt 1979-ben létesített iszapcsapda vizsgálatával kapcsolatos. A Balaton feltöltődésének üteméről Zólyomi (1969) alapvető munkája tájékoztat. A hatvanas évek elején a Balaton feltöltődésének vizsgálatára a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) vezetésével egy intézetközi kutató munkaközösség fejtett ki széles körű tevékenységet (Szesztay 1961). Az e munka során összeállított anyagmérleg összhangban van Zólyomi (1969), pollenstatisztikai módszerekkel nyert, és Ponyi (1971) Dreissena héjmaradványok analízise alapján kapott eredményeivel. A feltöltődés térbeli mintázatának felvázolásához Györké (1974) áramlási vizsgálatai, Máté (1982) nagyléptékű mederüledék térképei adnak alapot, és lehetőséget biztosítanak azoknak a területeknek az azonosításához, amelyeken a feltöltődés a legintenzívebb, illetve amelyeknek mederüledéke a vízminőséget is rontó, civilizációs eredetű anyagokat leginkább tartalmazza. A balatongyöröki iszapcsapdát olyan mederrészen létesítették, ahol a finomeloszlású, szervesanyagban és növényi tápanyagokban viszonylag gazdag anyag halmozódik. A VITUKI medermorfológiai vizsgálatai (Rákóczi 1983) szerint 1979. október-1982. október között a vizsgált iszapcsapdában (keleti gödörben) mintegy 91 ezer m

3 iszap halmozódott fel, ami a csapda térfogatának 23%-a, és közel félméteres üledékrétegnek felel meg. Vizsgálataik szerint a csapda oldalfalai állékonyak és beomlás nem járult hozzá a gödör feltöltéséhez. A mi feladatunk az volt, hogy paleolimnológiai módszerekkel is megállapítsuk a feltöltődés mértékét, és meggyőződjünk arról, hogy a feltöltődés valóban frissen képződött mederanyaggal történt. Más irányú vizsgálataink rámutattak, hogy a feltöltődést nem célszerű csupán térfogatban, vagy vastagságban megadni, mivel a frissen kiülepedő, finomeloszlású üledék szilárd fázisa igen kevés, és nagymértékben változó (Máté-Tóth 1 Vörös Lajos oki. biológus, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI, Tihany) tudományos munkatársa. 2 V. Balogh Katalin oki. biológus, a BLKI tudományos munkatársa. 3 Máté Ferenc oki. vegyészmérnök, a BLKI tudományos főmunkatársa. 4 Ligeti László oki. mérnök, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság (Székesfehérvár) ny. osztályvezetője.