Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
1. füzet - Lászlóffy Woldemár: Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában
84 Lászlóffy Woldemár foglalkozott a munkálatok végrehajtásával, beleértve a mukagépek rajzokkal kísért leírását, amelyet teljesítmény-adatokkal egészített ki. A Gondátói átvett, fentebb említett néhány képen és rajzokon kívül a helyszínen, az építésvezetőségtől szerzett 16 fényképet és 51 rajzot közölt, továbbá a zömmel a munkák előrehaladását munkaeszközönkint elemző 13 táblázatot. (Közülük csupán 4 szerepel Gonda könyvében.) A rajzokat, céljának megfelelően, nem szorította bele a könyv szedéstükre által megszabott szűk keretbe, hanem a kötethez mellékelt 0,24 x 0,63 m méretű, kihajtható táblákon közölte részletes, orosz nyelvű magyarázó szöveggel. (Példaként álljon itt a XIII. tábla egyik felének reprodukciója, amely három nézetben ábrázolja a „Vaskapu" kotrót, 6. ábra.) Az elmondottak alapján joggal állíthatjuk, hogy Timonov könyve az Al-Duna szabályozásának legteljesebb, a tárgy irodalmában egyedülálló műszaki leírása. Timonov nemcsak ebben a munkájában adózott elismeréssel a magyar mérnökök munkájának. Idéznem kell a 13 évvel később, a philadelphiai XII. Nemzetközi Hajózási Kongresszusra készített, az 1888 és 1905 közötti kongresszusok folyószabályozási anyagát összefoglalóan értékelő tanulmány (TimonovKleiber 1912) alábbi szavait: „Az 1892. évi kongresszusi jelentések közül mindenekelőtt Gonda úrét kell megemlítenünk ... a Vaskapu és az Al-Duna zuhatagjainak szabályozásáról. A Gonda úr által leírt szabályozási módszerek alapja a sziklás küszöbök közvetlen kimélyítése sziklaeltávolítással, amit vezetőművek és helyenkint a vízszín megemelésére szolgáló gátak építése kísér (utalás a Grébennél épült szorítógátra — L. W.) duzzasztóművek és zsilipek teljes kizárásával. A Dunán alkalmazott módszer annál inkább figyelemre méltó, mert szakított azzal a szabállyal és gyakorlattal, amelyek szerint a nagy esésű sziklás fenekű folyókat csatornázással kell szabályozni. A dunai vállalkozást koronázó siker bizonyítja, hogy a folyószabályozás különféle módszerei közüli választás teljes mértékben megokolt volt". Kiegészítésképpen említsük meg, hogy Timonov professzor terve nem valósult meg. Oroszország megtakarította a nagyarányú sziklaeltávolítással járó tandíjat. A Szovjetunió aztán már a maga fejlett technikájával az 1912-ben még álomban is elképzelhetetlen gyökeres megoldást valósította meg: A GOELRO-terv* alapján 1927 és 1932 közt Zaporozsjénél létesített vízlépcső duzzasztása egy csapásra eltüntette a hajózás minden akadályát. A szovjet sikert követően végül a Duna zuhatagos szakaszán is a Vaskapu-erőmű 1964 és 1972 közti megépítése hozta meg a hajózás számára a minden igényt kielégítő végleges megoldást (Töry 1972). Az átlag 26 m-es, de a legkisebb víz idején 34,5 m-t elérő duzzasztás folytán a hajózás korábbi nehézségei megszűntek. 2.2. Hajós Sámuel vízsebességmérö műszere Oroszországban Az orosz szakirodalomban a múlt század derekán jelent meg az első ismertetés a Woltman-szárnyról (Zsurnal. . . 1854). A kempteni (bajorországi) Ott cég már 1883-tól a szaklapokban elhelyezett közlemények és árjegyzékek segítségével igyekezett Európaszerte piacot teremteni a Harlacher-fé\e, villamos fordulatjelzőjű vízsebességmérő műszernek 3 1. Egy orosz szerkesztésű szárny a párizsi akadémia figyelmét is felkeltette (P. * Goszudarsztvennaja Komisszija po Elektrifikacii Rossziji — a Szovjetunió villamosítására 1920-ban alapított állami bizottság
