Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Lászlóffy Woldemár: Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában

Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában 8 5 Az első a Hidrulógia volt (Bugdánfy 1901) egy Kvassay elgondolása szerinti „Vízépítés, kiváló tekintettel hazai viszonyainkra" című sorozat bevezető kötete. A mű tartalma ennek megfelelő, az előszó szerint azonban „forrásokul főként francia munkák szolgáltak, mert a hidrológia alapjait Franciaországban rakták le (utalás Belgrand-ra

1

6), és a legkiválóbb hidrológiai tanulmányok ott keletkeztek. Éppen ezért a hidrológiai törvények ismertetésekor a külföldi példák leginkább Franciaországból valók". A munka megírásában segítségül vette a szerző Kvassay Mezőgazdasági vízműtanát, amely írja Bogdánfy először tárgyalja a hidrológiát magyarul. (Tegyük hozzá: ugyancsak francia források nyomán.) A második kézikönyv, a Hidraulika (Bogdánfy 1904), voltaképpen a szerzőnek az Annales cikkeiből merített ismereteit foglalja rendszerbe. Mivel még csak hozzá hasonló magyar nyelvű munka sem előzte meg (és sokáig nem is követte), igen széles körben és tartósan sugározta a francia befolyást. Bogdánfy sokat forgatott további kézikönyvei hidrológiai és hidraulikai vonatkozásban nem tartalmaznak újat, gyakorlati részeik azonban tele vannak francia példákkal. Kézikönyveinek megírásával nem zárult le Bogdánfy irodalmi tevékenysége. Társadalomtudományi és egyéb könyvek lefordításán kívül folytatta az Annales vízügyi cikkeiről készített kivonatok közreadását egészen a folyóirat 1930-ban megjelent 100. évfolyamáig. A Vízügyi Közleményekben, ill. mellékleteiben napvilágot látott anyag révén ismerték meg a magyar olvasók Franciaország vízépítési alkotásait és kutatóinak eredményeit. 1.4. A francia nyelv szerepe külföldi kapcsolataink erősítésében A francia nyelvű szakirodalom hazai hatása mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy eleink a nemzetközi érintkezésben első helyen állott francia nyelv segítségével igyekeztek dolgainkat a világgal megismertetni és helyünket a művelt népek sorában biztosítani. Nemcsak a célszerűség vezette őket ebben, hanem erős nemzeti öntudatuk is. A világ előtt, amely országunkat — a kiegyezés után elért látszólagos függetlensége ellenére - Ausztria saját kultúra nélküli gyarmatának tekintette, a francia nyelv előtérbe állításával tettek tanúságot az önálló magyar szellemi életről, és a vízügyi szakirodalomnak a franciába gyökereztetésével is törekedtek a magyar államélet sok tekintetben német mintára szabott keretei közül kitörni. Kvassay kezdettől nagy súlyt vetett beosztottjai francia tudásának elősegítésére. Érdekes igazolással szolgál az a tanulmány (Biríy 1885), amelyet szerzője mint „kultúrmérnök-gyakornok és a párizsi École des Ponts et Chaussées növendéke" jegyzett. Tudnunk kell ugyanis, hogy a párizsi főiskola, szabályzata szerint, közszolgálatban álló külföldi mérnököket (a kultúrmérnök-gyakornokok okleveles mérnökök voltak) csak kormányuk hivatalos kérelmére vett fel. Kvassay ezért a kultúrmérnökség tevékenységéről készített évi jelentésében külön megemlíti Birly esetét. A Vízügyi Közleményekben megjelent több tanulmányúti beszámoló, francia szerzők munkáinak teljes terjedelmű fordításban való közlése és számos cikk-ismertetés is erősíti fenti állításunkat. A nemzeti függetlenség demonstrálására legalkalmasabb keretül a nemzetközi kongresszusok vízügyi vonatkozásban a hajózási kongresszusok — kínálkoztak. Hiszen egy-egy beszámoló, egyszerű elhangzásán túl, a kongresszusi iratokon keresztül térben és időben is messzire hat.