Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Lászlóffy Woldemár: Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában

70 Lászlóffy Woldemár Országos viszonylatban még sem lehetett szó francia befolyásról. Az osztrák közigazgatás hivatalos nyelve a kiegyezés után is sokáig éreztette hatását. Magyar nyelvű szakkönyvek hiányában mérnökeink jobbára német munkákat használtak. A francia hidraulikusok és vízépítők munkásságának hazai hatása csak Kvassay Jenő

6 művein keresztül bontakozott ki szélesebb körben, és a vízügyek egész körére kiterjedő hatáskörének elnyerése után lett általánossá. Az 1870-es évek elején merült fel a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumban az a terv, hogy a mind sürgetőbb igények kielégítése érdekében fiatal mérnököket küldjenek ki külföldre a talajjavítási munkákhoz szükséges ismeretek megszerzése végett. Elsőként Kvassay Jenöve, esett a választás, aki gépészmérnöki tanulmányait Magyaróváron mezőgazdasági irányban bővítette ki, és cikkei révén a szakkörökben már ismertté tette a nevét. 1874-ben indult nyugati tanulmányútjára, amelynek keretében hosszabb időt töltött Franciaországban. Hazatérésekor, 1876 júniusában történt, hogy a Szepesvármegyei Gazdasági Egyesület szakértőt kért a minisztertől talajjavítási tárgyú előadások tartására. Mi sem természetesebb, hogy a miniszter erre Kvassayt jelölte ki. Kvassay a megbízást nem egy alkalomra szólónak, hanem küldetésnek tekintette. Két éven át nemcsak előadásokat tartott és tanácsokat adott, hanem gyakorlati bemutatókat is szervezett (Józsa 1901). Működésének első eredményeként jelent meg 1877-ben a minisztérium kiadásában „Rétmívelés, különös tekintettel az alagcsövezésre és öntözésre" című könyve. Önálló mű, de mégis mély franciaországi benyomásokról tanúskodik. Az előszóban ugyanis ezt olvassuk: „A külföldi szakirodalomból legtöbbet használtam Hervé Mangon ,

Instructions pratiques sur le drainage' (Paris, Dunod, 1869), Charpentier de Cassigny ,

Notions élémentaires sur les irrigations' és Vidalin ,

Pratique des irrigations en France et en Algérie' (Paris, 1874) című müvét. Helyenkint igen jó szolgálatot tettek Barrai, Nadault de Buffon, Belgrand, Baird Smith nagybecsű munkái, az .Annales des Ponts et Chaussées' és egyéb francia és olasz folyóiratokban elszórt rövidebb értekezések. A német irodalmat csakis az összehasonlításnál használtam". Bizonyos, hogy Kvassay tanulmányútja során a felsorolt művek néhány szerzőjének, a Ponts et Chaussées testület kiemelkedő tagjainak bizalmát is megnyerte, mert csak így magyarázható, hogy az Annales szerkesztősége — egészen kivételes, kitüntető módon — helyet adott a Woltman-szárnyról készített tanulmányának (Kvassay 1877). A kiegyezés után önálló életét kiépítő országban égető módon jelentkezett a magyar nyelvű szakkönyvek hiánya. Társadalmi és tudományos szervezetek - a Tudományos Akadémia, a Természettudományi Társulat, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet stb. — pályázatok kiírásával igyekeztek a súlyos helyzeten változtatni. Egy, az Akadémia által 1878-ban kitűzött, 3000 forintos pályadíj indította Kvassayt „Mezőgazdasági vízműtan"-ának megírására. Az 1880—82-ben megjelent kétkötetes munka az első magyar nyelvű kultúrtechnikai kézikönyv. A pályázat feltételeinek megfelelően hazai tapasztalatokra épül, de az igen bőséges, főként francia és olasz forrásanyag felhasználása mellett számos részletében közvetítője a szerző Franciaországban szerzett ismereteinek is. A könyvkiadás anyagi nehézségeinek megoldásában érdekelt szervek tagjaik előfizetésére támaszkodó kiadó-vállalatokat alapítottak, így a Magyar Mérnök- és ÉpítészEgylet is. Az egylet közlönyében az 1881. évi közgyűlésről készült beszámolóból (283. o.) tudjuk, hogy éppen Kvassay Jenő és Hegedűs Károly javasolta egy könyvkiadó vállalat létesítését. „Mondja ki a közgyűlés olvassuk - hogy egy mérnöki könyvkiadó vállalat megindítását szükségesnek, az időt erre elérkezettnek látja és küldjön ki . . . bizottságot, mely ennek úgy