Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás fejlődése. II. rész

62 Dóka Klára A vízügyi tevékenység differenciáltabbá válása, az új igények kielégítésére való törekvés, és az az egységes szemlélet, amelyet Kvassay a „vízgazdaság" területén igyekezett meghonosítani, azt eredményezte, hogy az Országos Vízépítési Igazgatóság feladatai tovább nőttek, amit csak a létszám bővítésével, szükség esetén átszervezéssel volt képes megoldani. 1902—04 között az igazgatóságokon folyócsatornázási osztály is működött. Vezetője Fekete Zsigmond osztálytanácsos, a dunai osztály korábbi főnöke volt, akinek vezetésével az itt dolgozó műszakiak számbavették az ország természetes víziútjait, mesterséges csatornát terveztek a Morva völgyében, a főváros körül, és foglalkoztak a Budapest—Szolnok vezetésű Duna—Tisza csatorna tervével is. 1905—08 között az Országos Vízépítési Igazgatóság osztályaként működött a Soroksári Duna-ág szabályozására létrehozott felügyelőség is (Magyaroszág Tiszti Cím- és Névtára 1902, 1907). A századfordulótól növekedtek a vízrajzi osztály feladatai. 1890-től megkezdődött — az ország növekvő energia igényei miatt — a vízerők felmérése. A munkát — saját elképzeléseik szerint — a kultúrmérnöki és államépítészeti hivatalok végezték, de itt is szükség volt az egységesítésre. Az irányítást a vízrajzi osztály fiatal munktársai — Viczián Ede és Bogdánfy Ödön — vették kézbe, és a felmérésen túlmenően nagyszabású terv is született az ország vízenergiájának hasznosításáról (Dóka 1980, OVL I. 1. b. 234). Az 1889—1918 közötti időszakban a területi vízügyi hivataloknál viszonylag kevés változás következett be. Elsősorban a folyammérnöki gárda stabilizálódott: 1889-ben 15 hivatal működött, majd 1912-ben a drávai munkák irányítására megszervezték a Nagykanizsai Folyammérnöki Hivatalt. A vizsgált időszakban sok jelentős munkát végeztek. Például a Pozsonyi Folyammérnöki Hivatal tervei alapján kezdték meg 1899-ben a Felső-Duna kisvízszabályozását, a Gyulai Folyammérnöki Hivatal irányításával fejezték be a Körös-szabályozást, 1890-ben a Hortobágy—Berettyó csatorna építését, és 1904—07-ben megépült a bökényi vízlépcső és hajózsilip is. Megnőtt az ideiglenes építési hivatalok szerepe. A századfordulón már 12 ilyen szervezet irányította a törvényhozás által elrendelt, állami költségvetésből végrehajtott munkálatokat. 1913-ban a Vág, 1901-ben a Bega, 1909-ben a Kulpa, 1912-ben a Sajó szabályozására hoztak létre felügyelőségeket, 1909-ben kivált a minisztériumból a Soroksári Dunaág Rendezési Munkálatainak Kirendeltsége, 1912-ben Siófok központtal megalakult a Balatoni Kikötők Felügyelősége, amelynek fő feladata a kikötő építés és a hajózás előmozdítása volt. Ideiglenes hivatalként hozták létre 1889-ben az Aldunai Vaskapu Szabályozási Művezetőséget is, amely a Kereskedelemügyi Minisztérium felügyelete alatt állt (OL S 81). A kultúrmérnöki hivatalok végleges szervezete az első világháború előtt (1909-re) alakult ki. 1890—1909 között a 8 hivatalhoz még 11-et szerveztek. A hivatalok létesítése úgy történt, hogy a meglévők területét felosztották az új szervek között. Igen sok munkát adott a hivataloknak a közegészségügyi mérnöki teendők ellátása, a megszaporodott öntözési tervek elbírálása és az egyre gyakrabban kezdeményezett patakrendezés (OL К 178, 4840/1899). A kultúrmérnöki hivatalok 1919-ig 8118 km

2 lecsapolást, 265 km

2 alagcsövezést, 153 km

2 öntözést létesítettek, és száznál több vízhasznosító társulat tartozott felügyeletük alá (Rozsnyay 1928). A dunai és tiszai vízszabályozó társulatok 1885-től azonos normák szerint működtek. Tevékenységükben a folyószabályozás, töltésépítés mellett a belvízrendezés kapott döntő szerepet. 1895-re fejeződött be a Rába szabályozása. 1892-ben, a Szigetközi Ármentesítő Társulat megalakulásakor kezdődött meg a Szigetköz 307 km

2 árterületének mentesítése, 1898-ban — a minisztérium sürgetésére — alakult meg a Csepelszigeti és a Margittaszigeti Ármentesítő Társulat, amely a Duna-völgy veszélyeztetett területein gondoskodott az ármentesítésről és a belvízlevezetésről. A Tisza-völgyben ebben az