Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
4. füzet - Kertai Ede-Kozák Miklós-Novoszáth József: A Rhone és a Rajna vízlépcsői Franciaországban
A R lw ne és a Rajna vízlépcsői Franciaországban 563 esés alatt is lehessen üzemeltetni, egészen a kavitáció határáig. Eközben fokozatosan megnövelték a kiépítés mértékét is. így a Donzére—Mandragon kiépítési vízhozama 1530 m 3/s (120 napos tartósságú), a Bourg—les Valence-é pedig 2100 m 3/s (60 napos tartósságú). Alapvető változást a csöturbina alkalmazása hozott a vízerőtelep kialakításában. Ez nagyon fontos szerepet játszott a Rhône további kiépítésében. A Piérre— Bénite vízerőtelepben először beépített csőturbinák után, valamennyi vízlépcsőt csőturbinával szereltek fel. Ez: — az átlagosan 20%-os megtakarítással jelentősen kiterjesztette a gazdaságosság határát; — lehetővé tette Rhône további komplex hasznosítását egy olyan időszakban, amikor a kilátások kevésbé voltak kedvezőek a vízügyi létesítmények számára; — a csőturbinák további egyszerűsítésével (fix vezető- és járólapátok alkalmazása) lehetővé tette a kiépítés mértékének a korábbi szinten való tartását. Az alkalmazott csőturbinák nyelőképessége 350—400 m 3/s, az átmérőjük 6,9 m szabályozás nélkül, ill. 6,1—6,9 szabályozással. A világon jelenleg 5000 MW összteljesítményű csőturbina van üzemben, ebből 1350 MW a Rhône-on. A 44 gépcsoport közül a legkisebb egyedi teljesítményűek a Vaugris vízerőtelep csőturbinái ( 18 MW, 5,7 m esés), a legnagyobbak a Chautagne és a Belley vízerőtelepéi (45 MW, 18 m esés). Valamennyi vízerőmű teljesen automatizált. Erre nemcsak a korszerűségre való törekvés, vagy a személyzeti létszám csökkentése vezette a tervezőket, hanem a különböző üzemi módok — alap-, csúcs-, árvíz vagy üzemzavar alatti üzem — által felvetett problémák összehangolt megoldása. A hajózsilipek és duzzasztóművek kialakításában a korszerű megoldások (szegmens gát, tolókapu stb.) mellett az egyszerűségre, gazdaságosságra törekedtek (pl. csökkenő volumen, kisebb súlyú technológiai berendezés). Nagy súlyt helyeztek az esztétikai kialakításra is. A Bregnier— Cordon vízlépcsőnél pl. kevésbé látható szegmens elzárást alkalmaztak. 2. A Rajna vízlépcsői Bázel és Lauterbourg között A Rajna vízgyűjtőterülete a Franciaországba való belépésénél 37 000 km 2. Alpesi jellegénél fogva vízjárása kiegyenlített, vízhozamai kb. feleakkorák, mint a Duna vízhozamai. A múlt században végrehajtott nagy szabályozásokkal egységes mederbe fogták a kis- és középvizeket, árvédelmi töltésekkel megvédték a földeket és településeket, egyben pedig lehetővé tették a hajózás erőteljes fejlődését. A folyó lerövidítése miatt azonban egy idő után észlelték, hogy a víz sebessége és hordalékmozgató ereje megnőtt, a meder folyamatosan kimélyült, ennek következtében a talajvízszint is lesüllyedt. A legrosszabb helyzet Kembsnél alakult ki, ahol a zátonyok miatt nehezen lehetett elérni a bázeli kikötőt. A neves vízi mérnök, Koechlin 1902-ben javaslatot tett egy oldalcsatorna építésére, összekapcsolva a folyószakasz energiakészletének hasznosításával. Majd amikor a Versailles-i békeszerződés a Bázel—Lauterbourg közötti kereken 190 km hosszú francia—német szakasz energetikai hasznosítását teljes egészében Franciaországnak ítélte, 1920-ban elkészült a Bázel (Bale)— Strasbourg közötti 130 km hosszú szakaszra egy bal oldali üzemvízcsatorna koncepciója 8 vízlépcsővel, ill. vízerőteleppel (Elszászi-nagycsatorna). Ezek közül csak a 4 felső épült meg az 52 km hosszú oldalcsatornán (Kembs 1932, Ottmarsheim 1952, Fessenheim 1956, Vogelgrün 1959), mert a művek üzembe helyezése után a jobb parti, német területen több méterrel lesüllyedt a talajvíz szintje. Ennek elkerülése érdekében a további vízlépcsőket, az 1956-ban megkötött francia—német megállapodás alapján - rövid oldalcsatornákon építették meg. (Marckolsheim 1961. Rhinau 1964, Gerstheim
