Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Varga István: Vízlépcsők dinamikus gazdasági értékelése

506 Varga István na és a költségeknek egy része is a jövőben jelentkezik. A beruházásokkal kapcsolatban három alapvető kérdés merül fel: — Mi a bevételek (előnyök), a költségek (hátrányok), ill. a költségek felett jelentkező többletnyereség (haszon) idősoraihoz tartozó értékek társadalmi jelen értéke? — Az adott beruházási cél elérésének milyen egyéb lehetőségei vannak és ezek hogyan rangsorolhatók? — Az egyéb lehetőségek közül melyiket kell választani, ill. meg kell-e valósítani bármelyiket? Megjegyzés: Az előző alapvető kérdések természetesen különböző szinten merülhetnek fel: — különböző igények kielégítését szolgáló beruházásoknál; — egy adott igény különböző beruházásokkal történő kielégítésénél; — egy adott igényt szolgáló egy adott beruházás részletmegoldásainál. A tanulmányban csak az utóbbi két esethez tartozó mérnöki-gazdasági elemzésekkel foglalkozunk. Minthogy egy beruházás költségei és eredményei nem egy időben, hanem egymáshoz viszonyítva eltolódva jelentkeznek, az értékelés csak akkor lesz reális, megbízható, ha a teljes beruházási időszak (megvalósítás-élettartam) alatt megkísérli a várhatóan változó gazdasági feltételek hatását is a lehetőségeknek megfelelően figyelembe venni. Vagyis: a beruházásokkal kapcsolatos alapvető kérdésekre csak dinamikus gazdasági számítások alapján lehet választ adni (

Grebe 1982). A különböző beruházási változatokat az űn. beruházási kritériumok alapján értékelhetjük. Néhány ezek közül: Megválasztott időszakon belüli bruttó megtérülés. A módszer lényege az. hogy megállapítunk egy olyan alkalmas időtartamot, amelyen belül a teljes beruházási összeget vissza kívánjuk kapni. Akkor indokolt, ha gyors sikereket, nagy hatékonyságot kívánunk elérni. Alkalmazásával azonban nagyon is gazdaságos beruházásokat megvalósíthatatlannak ítélhetünk. Bruttó megtérülési időszak. Ennél a módszernél az adott beruházás tényleges megtérüléséhez szükséges idő alapján döntünk, vagy rangsorolunk. Az eredmények kifejezhetők a megtérülési rátával. (A beruházási összeg osztva a megtérülési idővel.) Hátránya az előzővel azonos. Átlagos megtérülési ráta. A legegyszerűbb módja a beruházási összegek számbavételének. Számításánál össze kell adni az egyes időszakokban jelentkező pozitív nettó nyereségek értékét, majd ezt osztani kell az évek számával és az eredményt az eredeti beruházási összeg százalékában kell kifejezni. Nettó átlagos megtérülési ráta. Úgy számítjuk, hogy az évek számával való osztás előtt a beruházási összeget levonjuk a bevételek összegéből. A beruházási kritériumok alkalmazása azon alapul, hogy az időben elosztva jelentkező költségeket és eredményeket azonos időpontra vetített értékre számítjuk át. Ennek két leggyakrabban alkalmazott módszere: — egy adott kamatláb alkalmazásával határozzák meg a költségek — eredmények időbeni sorozatának jelen értékét, vagy végértékét (diszkontált értékek); — az átlagos nettó megtérülési rátát azon feltételből határozzák meg, hogy ez az érték a kezdő időpontban nullára redukálódjék (belső megtérülési ráta). A vízlépcsők, mint komplex célú létesítmény-rendszerek beruházási döntés-előkészítésénél a következő „szabályok" alkalmazása célszerű: — ha egyszerre több helyen lenne szükség hasonló jellegű beruházásra (fejlesztésre), akkor ezeket az értékelés során egymástól független beavatkozásoknak kell tekinteni; — ha egy adott beruházásnál több népgazdasági ágazat érdekeltsége is felmerül, akkor a lehetséges hasznosítási kombinációkat is külön kell értékelni, egymással összehasonlítani; — ha egy cél érdekében több beruházást kell megvalósítani, az egyes beruházás-kombinációkat egyetlen beruházásként lehet figyelembe venni;