Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények. LXVI. évfolyam 1983. évi 4. füzei KÖNYVISMERTETÉS SÍK VIDÉKI VÍZRENDEZÉS ÉS -GAZDÁLKODÁS Szerkesztette: dr. Petrasovits Imre Sík vidéki vízrendezés és gazdálkodás. Dr. Petrasovits I. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest 1982., 332 oldal. A síkvidéki vízrendezés és mezőgazdasági gazdálkodás főbb összefüggéseit összefoglalóan tárgyaló kézikönyvet dr. Petrasovits Imre tanszékvezető egyetemi tanár szerkesztette. A kézikönyv az utóbbi évtizedek első hazai és külföldi - vízrendezéssel foglalkozó - új kutatási-fejlesztési eredményeit, gyakorlati tapasztalatait mutatja be és azokat elvként vagy módszerként ajánlja. A kézikönyv kiadását a mezőgazdasági vízgazdálkodási gyakorlat igényelte. A mai magas termésszinteken a káros víztöbblet a mezőgazdasági termelés biztonságát, hatékonyságát, a termék minőségét már fokozódó mértékben ronthatja és növelheti a környezetszennyezés veszélyét. Mindez új megoldásokat kíván. Az intenzív vízrendezés - mely az általános vízgazdálkodás céljait és érdekeit is szolgálja nemcsak a helyi, adott időpontban jelentkező káros víztöbblet elvezetését, hanem a természetes csapadék egészével való tudatos gazdálkodást is megalapozza. A szerzők között találhatók a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tervező, Beruházó Vállalat, az Országos Vízügyi Hivatal, az Öntözési Kutató Intézet és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont munkatársai. A kézikönyv - a bevezetőn kívül - 10 fejezetből áll. Három a vízrendezést általában tárgyalja, az. üzemi vízrendezéssel négy, a térségi vízrendezéssel két fejezet foglalkozik. Együttesen tárgyalja az üzemi és a térségi vízrendezést a 4. fejezet. Az egyes fejezetek terjedelme általában 20-30 oldal, nagyobb terjedelmű a műszaki hidrológiával és felszíni-felszín alatti vízelvezetéssel foglalkozó fejezet. A könyvet számos táblázat, ábra és fénykép egészíti ki. A Bevezetőbe n a szerkesztő rövid áttekintést ad a korábbi vízrendezési beavatkozásokról és a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság által igényelt új fejlesztési irányokról. Rögzíti a kézikönyv célkitűzéseit. Indokolja a szerzői együttes viszonylag nagy számát és az egyes fejezetekben foglaltak közötti összefüggéseket és különbségeket. A Vízrendezés (Dr. Petrasovits Imre) című fejezetben a szerző meghatározza a vízrendezés általános célját és a vízrendezés színvonalával szemben támasztható követelményeket. Bemutatja az iparszerü növénytermesztési komplexumot, azokkal az elemekkel, illetve alrendszerekkel, amelyeken keresztül a termelési rendszerek működnek és a gyakorlatban megvalósulnak. Kitér a nagytérségi és helyi beavatkozások kölcsönhatásaira és eltéréseire. Tárgyalja a növénytermesztés vízigényét és a víztöbblet helyzetekhez alkalmazkodó földhasználatot. Tisztázza az agronómiai vízigény fogalmát és összetevőit. A Termőhelyi víztöbbletek termelést korlátozó hatásai (Dr. Petrasovits Imre-Dr. Vajda Imre) c. fejezet tárgyalja a káros víztöbblet kialakulásának okait, a növények víztűrőképességét és ezen belül a víztürőképesség külső és belső tényezőit, továbbá az egyes növényfajok tűrőképességét a felszíni vízborítással szemben. A harmadik alfejezet a vízkárokkal, a növénytermesztésben jelentkező közvetlen és közvetett vízkárokkal, illetve a vízkárok mérséklésének agronómiai módszereivel foglalkozik. A Vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai (Dr. Ravasz Tibor). Ebben a fejezetben az agronómiát, mint a mezőgazdasági földhasználat tudományát definiálja a szerző. Feltárja és elemzi a termőhely mezőgazdasági célú használatának korlátait, a természeti (ökológiai) korlátokat és az üzemi vagy társadalmi (ökonómiai) értékhatárokat. Ez a fejezet három fő alfejezetet tartalmaz: Az üzemi területek és termőhelyi sajátosságaik vízforgalmuk alapján, melyben tárgyalja