Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

M akroszinoptikus tényezők a Duna vízjárásában 449 3. ábra. Az észlelt középvízhozamok 5 éves mozgó átlagai és a számított értékek Рис. 3. Сравнение пятилетних скользящих средних значений наблюденного и расчитанного стока Fig. 3. Comparison of the 5-year moving averages of the mean streamflows observed and estimated theoretically Érdekes volt azt is megvizsgálnunk, hogy a vízhőmérsékletekben így beálló változások milyen kapcsolatba hozhatók a Tiszának a vásárosnaményi szelvényben jellemzett vízjárásával. Az ugyancsak 5 éves mozgó átlagolással képzett idősorokra számított páronkénti korrelációs tényezők általában jó egyezést mutatnak a dunai értékekkel, bár a változók közötti kapcsolat szorossága a tiszai vízhozamokra még lazább. Az óceán vízhőmérsékletének növekedése megnöveli a légtérbe juttatott nedvességet. megteremtve ezzel a nagyobb páraszállítás lehetőségét az óceán térségéből a kontinensre, így a víz hőmérsékletének előzőek szerinti alakulása maga is közvetlen okozója lehet a Duna-mcdence vízjárása alakításának. E nyilvánvaló és fizikailag is megalapozottnak tekinthető magyarázat ellenére sem tekinthetjük azonban e kapcsolatot kizárólagosnak. Nyilvánvaló, hogy a Duna vízjárásában mutatkozó változások okait részben e kapcsolaton kívül kell keresnünk. Ilyen ok lehet például az izlandi minimumnak már előzőekben is említett dél-délnyugati irányú áthelyeződése az 1950-65. időszakban. Az izlandi minimum egyike a légköri hatások akció centrumainak és - az azori maximummal együtt fontos szerepet tölt be Európa időjárásának irányításában (Bodolainé 1973, Bajdal 1978). Az izlandi minimum és az azori maximum pár abszolút és egymáshoz viszonyított helyzete és értéke ugyanis fontos tényező a légkör makrocirkulációs folyamatainak irányításában. Ezen makrocirkulációs folyamatok alakulásában fontos szerepe van a planetáris méretű légköri mozgások nyomásközpontjának, a légköri cirkuláció pólusának helyzetében beálló változásnak (Bajdal 1978). A légköri cirkuláció pólusának helyzete szoros kapcsolatban van a Föld forgási pólusának pillanatnyi helyzetével, ugyanis ez utóbbi vándorlása az ár-apály jelenségekhez hasonló hatást idéz elő a légáramlási folyamatokban. A forgási pólus pillanatnyi helyzete és a földrajzi középhelyzet közötti távolság változása bizonyos ciklikusságot mutat, s ez az időjárásnak is egyfajta ritmikus változását eredményezi (Bajdal 1978).