Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Bartha Péter-Harkányi Kornél-Szöllősi-Nagy András: Folyóhálózat vízszállításának mellékfolyók szerinti felbontása lineáris modellekkel

Vízügyi Közlemények, LXV. évfolyam 1983. 1. füzet FOLYÓHÁLÓZAT VÍZSZÁLLÍTÁSÁNAK MELLÉKFOLYÓK SZERINTI FELBONTÁSA LINEÁRIS MODELLEKKEL BARTHA PÉTER

1 — DR. HARKÁNYI KORNÉL

2 — — DR. SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS

3 Folyóhálózatokhoz kapcsolódó vízgazdálkodási döntések meghozatalakor alapvető fontosságú a mederben lévő — adott időponthoz, vagy szélsőséges helyzetekhez tartozó vízkészlet meghatározása. Ez egyaránt igaz a tervezés és üzemeltetés feladataira, bár az utóbbi feladat megoldását nyilvánvalóan megnehezíti az a tény, hogy a készlet dinamikusan, tehát időben változik, amely változást nem-permanens vízmozgás jellemez. Az üzemeltetés, ill. üzemirányítás fogalmát itt általános értelemben használjuk, így az kiterjed az operatív árvédekezésre. tározók vizének hasznosítására, higítóvíz mennyiségének meghatározására stb. Az optimális üzemirányítás meghatározásához azonban szükséges a készletösszetevők dinamikus változásának jellemzése is, ami tehát egy folyóhálózat esetében a faalakzatszerűen kapcsolódó folyószakaszok nem-permanens jelenségeinek leírását követeli meg, oly módon, hogy az egyes készletösszetevőknek, a hálózat teljes dinamikus készletére gyakorolt hatása is meghatározható legyen. Másként ez azt jelenti, hogy az üzemirányításhoz szükséges a készletek hely és idő szerinti megoszlásának meghatározása, vagyis a folyóhálózat készletének/vízszállításának eredet/mellékfolyók szerinti felbontása. A tanulmány megírását Lászlóffy Woldemár egy korábbi munkája inspirálta. E dolgozatában Lászlóffy példát közöl a Tisza tiszaújlaki szelvénye 1895. évi vízszállításának eredet szerinti szétválasztására. (Az ábrát közölték még Dégen Imre és Kovács György a Vízügyi Közlemények 1974/2. számában.) Kézenfekvőnek tetszett a kérdés: vajon lehet-e és miképp egy folyóhálózat adott szelvénybeli vízállítását a mellékfolyók szerint szétválasztani? Jelen tanulmány célja ennek bemutatása. Megmutatjuk, hogy — az egyébként igen bonyolult, és a vízrendszer egészének nempermanens viselkedését figyelembe vevő eljárások helyett — egyszerű eszközökkel megadható a dekompozíció egy közelítő megoldása. A felbontás algoritmusa a mederbeli lefolyás diszkrét lineáris kaszkádokkal való modellezésén alapszik. A felbontó modell gyakorlati alkalmazását a Tisza vízrendszere hazai szakaszainak adataival mutatjuk be. 1 Barlha Péter oki. hidrológus mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI) Budapest) Vízrajzi Intézetének tudományos főmunkatársa, osztályvezető. 2 Dr. Harkányi Kornél oki. mérnök, a VITUKI Vízrajzi Intézetének tudományos munkatársa. 3 Dr. Szöllősi-Nagy András oki. mérnök, a VITUKI Vízrajzi Intézetének tudományos főmunkatársa, teamvezető.