Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

3. füzet - Vágás István-Simándy Béla: Az árvízi előrejelzés fejlesztésének Szegeden kialakított módszerei és eredményei

Az árvízi előrejelzés Szegeden 367 A Maros fontossága indokolja, hogy az országhatár szelvényére kidolgozható előrejelzések alapadatait felül kell vizsgálni, elsősorban a vízmércék O-pontjaiban bekövetkezett változásokra, másrészt a mederváltozásokra való tekintettel. A Makóra, illetve a folyó torkolatára kidolgozandó előrejelzésekhez a vízjárási adatok duzzasztásoktól és süllyesztésektől mentesített idősora már rendelkezésre áll. Az Alsó-Tiszára visszavezethető duzzasztási görbék folyamatos meghatározásmódja ugyan tisztázott, kevésbé tisztázott azonban a Szeged környéki, pontosabban: a Maros-torkolat alatti közvetlen Tisza-szakasz tetőzéseket továbbító sajátossága, az a tény, hogy ebben az 50 km-nél nem hosszabb folyószakaszban árvizek idején a 2 órás gyakoriságú leolvasások olyan vízállás-tetőzéseket is kimutattak, amelyeknek sem a folyó felsőbb, sem annak alsóbb szakaszain nem volt nyomuk (pl. 1980-ban vagy főként 1981-ben). Még megoldatlan a dunai vízállások Tisza-torkolatot jellemző értékeinek előrejelzése, amely az osztrák és magyar Duna vízállási adatainak ismeretén kívül a Dráva és főként a Száva vízjárásának ismeretére is igényt tart, s ugyancsak igényt tart a Vaskapuvisszaduzzasztás ismeretére is. A Duna Bécs-Orsova szakaszának vízjárástörténete sem feldolgozott olyan mértékben, mint ahogy a Tisza vízjárástörténetét a már említett 39 nagyobb árhullám vonatkozásában már feldolgoztuk. A Dunában is ismertek a Dráva által keltett olyan visszaduzzasztások, amelyek magyar területet és magyar területen vonuló árhullámokat érintettek. Ehhez a kérdéshez a kutatás még nem nyúlt hozzá. Pedig, a Duna vízjárástörténetének ismerete nélkül a Tisza előrejelzései sem lehetnek jók. Az Alsótisza vidéki Vízügyi Igazgatóság részéről mindent meg kívánunk tenni, hogy az előzőkben általunk javaslatba hozott tárgykörű és módszerű hidrológiai tudományos vizsgálatok tovább folytatódjanak - akár saját munkáink keretében, akár egy országos program részeként -, mert véleményünk szerint az általunk választott úton már eddig is kielégítő eredményekhez jutottunk, s bizonyosra vesszük, hogy a javasolt út elvezet a probléma igen összetett, de végül is teljes megoldásához. A Tisza önálló és sajátos egyénisége így az árvízvédekezési tudományok szegedi iskolájának is önálló és sajátos arculatot kell hogy kölcsönözzön. IRODALOM Bálim 7..: Arhullámkép-áthelyezés zsiliplánc modellel. Vi/ügyi Közlemények. 1982. 1. füzet. Barlha P. Szöllősi-Nagy A.: A vízrajzi előrejelzés fejlesztési programja és eddigi eredményei. Vízügyi Közlemények. 1982. I. füzet. Benedek P.. A Hármas-Körös középvizeinek természete. Vízügyi Közlemények, 1935. 3. füzet. Csorna J. Szigyártó Z. A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában. VITUKI. Rudapest. 1975. Erdős F.: Tisza-szabályozás. A Magyar Mérnök- és Épitész Egylet Közlönye, 1920. LIV. kötet. 5 11 sz. Iványi В.: A Tisza kisvízi szabályozása. Vízügyi Közlemények. 1948. 4. füzet. Korhely J-. Az árvízjelzés, tekintettel a Körösök és a Berettyó vízjárására, valamint a Tisza szegedi és csongrádi vízállására. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1909. Korhéiy ./ A Tisza szabályozása. Nemzeti Könyv- és Lapkiadó V.. Debrecen. 1937. Simády B. Vágás /.. Poplavne vode Tise, 1876 1975. (A Tisza nagyvizei, 1876 1975). Vöde Vojvodine. Novi Sad. 1979. Szesztay К A Tisza vízjárásának előrejelzése. VITUKI, Budapest 1972. Vágás /.. Az előrejelzés megbízhatósága. Vízügyi Közlemények. 1971. 3. Vágás /.. Adatok az 1876-1975 időszak Tisza-völgyi árvizeiről. Hidrológiai Közlöny. 1977. 6 7.. 1978. 3., 7. 1979. I., 8., 1980. 6. Vágás /.. Az árhullám-előrejelzés mércekapcsolati módszerei. Hidrológiai Közlöny. 1980. 11. Vágás I. A vizszín természetes duzzasztásának és süllyesztésének meghatározó szerepe a Tisza és alföldi mellékfolyóinak vízjárásában. Hidrológiai Közlöny, 1981. 9. Vágás /.. Az árhullámok levonulásának különleges törvényei a Tiszán. Hidrológiai Közlöny, 1982.