Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

XI. Hidrológiai előrejelzési konferencia 301 vízállások/vízhozamok elvén alapulnak. A hazai gyakorlatban az Országos Vízjelző Szolgálatnál operatívan használt matematikai előrejelző modellek már túllépnek ezen az elven: a számítógépes előzetes adatfeldolgozáshoz kapcsolódva a nempermanens lefolyási folyamatok strukturális, valamint az elkerülhetetlen bizonytalanságok sztochasztikus leírásával az előrejelző központba érkező információk hatékony feldolgozását végzik el. A módszertani fejlesztés-kutatás iránya már nem volt egyértelműen meghatározható. Erre a kérdésre azonban pontosabb választ maga a konferencia szolgáltatott, ahol az egyes országok kutatói legújabb eredményeiket mutathatták be. A bemutatott dolgozatok túlnyomó része a rövididejű előrejelzések kérdésével foglalkozott (30 dolgozat). Ezúttal három dolgozat is foglalkozott az előrejelzések gazdasági hasznosságával, amely bizonyítja, hogy az operatív alkalmazás során kimutatható gazdasági előnyökkel meg kell ismertetni a felhasználókat. Feltűnő, hogy a vízminőség kérdésével csupán egy tanulmány foglalkozott és az sem igazán előrejelzési szempontból. Ez a konferencia is azt igazolta, hogy a vízminőség operatív előrejelzése területén még a célok sincsenek pontosan meghatározva. Az előrejelzési módszerek tekintetében két alapvető iskola figyelhető meg. Az egyik csoport (a szovjet iskola és követői: Románia, Jugoszlávia, Bulgária) elsősorban a folyamat fizikai—genetikai alapjait kutatja és abból próbálja felépíteni a modelleket. A másik csoport inkább a statisztikus-sztochasztikus módszerek hidrológiai adaptációjára törekszik (Ausztria, NSZK). A kettő között foglal helyet Csehszlovákia, amelynek kutatói közül mindkét iskola követői megtalálhatók. A határvonalak azonban nem élesek és merevek, és megfigyelhető egy általános közeledés a két iskola között, amelynek példáját adták a magyar dolgozatok is. A magyar részvétel ezen a konferencián minden eddigit felülmúlt, a beküldött tanulmányok számát illetően még a két budapesti (1961, 1977) konferenciát is beleértve. A konferencián népes magyar delegáció (13 fő) vett részt, részben az Országos Vízügyi Hivatal és az illetékes vízügyi igazgatóságok, részben a Magyar Hidrológiai Társaság jóvoltából. A külhoniak által reprezentatívnak minősített magyar részvétel hitünk szerint is valóban jól reprezentálta az elmúlt években elért hazai eredményeket. A pozsonyi konferenciáról beszámolva Goda és Lászlóffy (1968) reméli, hogy a jövőben „...részvételünk a magyar hidrológia nagy múltjához méltón, aktívabb lesz...". Hogy ez a remény teljesült, annak ékes bizonyítéka volt a bukaresti konferencia. Részvételünk tényleges értékét csak az utókor mérheti fel, merthisz bárki, aki valaha is hidrológiai előrejelzéssel foglalkozott, nem mondhatja, hogy: az előrejelzés elmélete befejezett és gyakorlatában is megoldott minden kérdés. A Duna menti országok következő, XII-ik előrejelzési konferenciájára a Csehszlovák NHP Nemzeti Bizottságának meghívására Pozsonyban kerül sor, újra két év elteltével, tehát 1984-ben. IRODALOM Barthu Р.: A Duna menti országok IX. Hidrológiai Előrejelzési Konferenciája, Vízügyi Közlemények 1978. I. füzet. Bartha P. A Duna menti országok X. Hidrológiai Előrejelzési Konferenciája. Vízügyi Közlemények, 1980. 3. füzet. Goda t.. Lászlóffy И'. A hidrológiai előrejelzések fejlődése a harmadik hidrológiai előrejelzési konferencia ajánlásainak tükrében. Hidrológiai közlöny, 1966/5. Goda /.. 1 Ász tó ff у W.: A dunai országok negyedik hidrológiai előrejelzési konferenciája. Hidrológiai Közlöny, 1968/1. * * *