Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
1. füzet - Romanov A. V.-Polunyin A. Ja.: Folyórendszerek lefolyását leíró egyesített modell
28 Romanov, A. V. —Polunyin, A. Ja. Meg kell állapítani, hogy az approximációs bázis változását is figyelembe véve, jelentős fenékesések esetén csak a számítási szakasz rövidítése teszi lehetővé a v értékének növelését, ily módon a nem-permanens vízmozgás egyenlete paramétereinek pontosabb identifikálását. Ezen sajátosság figyelembevétele egyszerűsíti az a paraméter kiválasztását а Sfy(a), 'f/)(a) regularizációs függvényekből kiindulva, és lehetővé teszi a keresett mederjellemzők megbízhatóbb meghatározását. A felsorolt korlátok a meder hidraulikai jellemzőinek n(x, h) — a Chezy— Manning-képlet érdességi tényezője K(x, h) meghatározására is vonatkoznak, amelyek a regularizációs funkcionál minimumának felelnek meg: Г п, h и у у 'f Р^ШНх , r,)](2(x, tj) hô] = L L \ CfT y hl y Ml! 4' 3 J= 1 F 2[x, h(x, fj)]' Itt n 2(x, h) = X PAx)>p ä(h), (8) d=u КГ к = у mellett. n Az egydimenziós forma felhasználása a keresett mederjellemzők meghatározására a (3), (4), (8) szerint lehetővé teszi, hogy — figyelembe vegyük ezen függvények folyó menti változásának jellemző sajátosságait, számításba véve a vízállásészlelések megadott gyakoriságát; — megkapjuk az elsőrendű Fredholm integrálegyenletek explicit megoldását az (1) és (2) számára. Ugyanakkor az inverz feladatok megoldási tapasztalatai a nempermanens vízmozgás egyenletei esetében azt mutatják, hogy az mésm, approximáló polinomok számának növelése bonyolultabbá teszi a regularizációs paraméterek optimalizálását, mivel nő az w(a), Sô(a), <pô(a) függvények lokális maximumainak és minimumainak száma ( 1. ábra), valamint jelentősen nő az ismeretlen tényezők ). = (m+ OTV+íw, + l)N össz-száma is. Az N itt az L/ folyószakaszon lévő vízállásészlelési helyek számát jelöli. Ezért célszerű a legegyszerűbb mederformát válas/lani a vi/sgált s/aks/on. Például /»=1, m! = 1 esetén, amely változó szélességű és érdességíí derékszögű csatornának felel meg az ismeretlen tényezők száma A = 47V. A (3), (4) és (8)-ból kiindulva kapjuk, hogy F{x, h) = D 0(x) + D^x)(2h- 1), (9) B(x, h) = 2D t(x), (10) n 2(x,h) = P 0(x)+P l(x){2h-\). (11) A (9) és (10) kifejezések hasonlóak azokhoz, amelyeket Isaacson— Stoker— Troesh (1956), ill. Koreny— Kucsment (1973) használtak a mederjellemzők legkisebb négyzetek módszerével történő kiegyenlítéséhez.
