Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Romanov A. V.-Polunyin A. Ja.: Folyórendszerek lefolyását leíró egyesített modell

Vízügyi Közlemények, LXV. évfolyam 1983. 1. füzet FOLYÓRENDSZEREK LEFOLYÁSÁT LEÍRÓ EGYESÍTETT MODELL A. V. ROMANOV

1—A. Ja. POLUNYIN

2 A felszíni lefolyás szigorú fizikai alapokon történő modellezése úgy fejlődött, ahogy gyűltek a kis, hipotétikus és kísérleti vízgyűjtőkön, elemi lejtőkön végzett lefolyásvizsgálatok eredményei. Különös figyelmet szenteltek a kutatók azoknak a korlátoknak, amelyeket a modellek és a tényleges fizikai folyamatok közötti eltérések eredményeztek. A folyórendszer lefolyását leíró modell esetében a legjelentősebb korlátozó tényező a kevés hidrometeorológiai adat, amellyel a vízgyűjtő jellemezhető. A szerzők megvizsgálták annak lehetőségét, hogy miként egyesíthető a mederbeni egydimenziós, nem-permanens vízmozgás modellje az oldalhozzáfolyás modelljével abban az esetben, ha nem állnak rendelkezésre részletes adatok a fő és mellékfolyók medrének jellemzésére. Meghatározták a nem-permanens vízmozgást leíró egyenletek paraméter identifikálásának alapvető sajátosságait hosszú folyószakaszok és koncentrált hozzáfolyás esetén az eredeti egyenletek egyszerűsítésén alapuló kinematikus, illetve diffúziós hullám modellek esetében. Az oldalhozzáfolyás modellje egy ismert hóolvadás/csapadék -» lefolyás modellt is magába foglal, amely lehetővé teszi minden mellékfolyó esetén az összegyülekező vízmennyiség (q) számítását a részvízgyűjtőre. Az oldalhozzáfolyás (mellékfolyó) transzformációjának meghatározása a belépő (torkolati) szelvények kinematikus hullámú egyenlete alapján elvégezhető úgy, hogy a mellékfolyó mederhálózatát egy egydimenziós hipotetikus mederrel helyettesítjük, amelynek jellemzői, valamint a vízgyűjtőterület eloszlása a hipotetikus meder mentén Horton (1948) és Rzsanyiein (1960) által megadott összefüggésekből határozhatók meg. 1. Az identifikálás módszereinek sajátosságai a nem-permanens vízmozgás alapegyenleteinek és annak másodrendű approximációját jelentő diffúziós hullám egyenletének alkalmazása esetén A mederbeni vízmozgást leíró modellek közül a legteljesebb a nagy folyórendszerek esetében is alkalmazható a fokozatosan változó nempermanens vízmozgás teljes egyenletrendszere (Saint-Venant egyenletrendszer): fQ* с I 50 1 \FJ PH Q

2 + — : —+—-+ =0, (1) -r 1 I = n gF 8t g F дх дх К

2 CQ дН — =<j, (2) дх dt 1 Romanov, А. V. oki. mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Szovjetunió Hidrometeorológiai F.lőrejelzö Központja (Moszkva) tudományos főmunkatársa. 2 Polunyin, A. Ja. oki. mérnök, a Szovjetunió Hidrometeorológiai Előrejelző Központja (Moszkva) tudományos munkatársa.