Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

2. füzet - Schirokné Kriston Ilona: A nagycsapadékok gyakorisági analízise és a valószínű legnagyobb csapadék becslése

1 70 Schirokné Kriston Ilona Számításainkat az 1-től 10 napig terjedő tartamokra végeztük el. Ezt a választást a 3. ábra igazolja, amely az évi maximumok halmozódásának mértékét mutatja a visszatérési periódus függvényében, a tartam egy naptól tíz napig való növelése esetén. A különböző tartamokhoz tartozó egyenesek — nyilvánvalóan — akkor vannak „távol" egymástól, ha a tartam növekedésével a hozzá tartozó csapadékérték is jelentősen megnőtt. Ez az egyenes arányban való változás a tartam t = 2 napra, ill. í = 3 napra való növelésével következik be a legerőteljesebben valamennyi állomásnál. A tartam további növelése esetén viszont egyre inkább „sűrűsödnek" az egyenesek. Ez egyértelműen arra utal, hogy t = 10 napnál hosszabb tartamra már szükségtelen kiterjeszteni a vizsgálatot. Amivel alátámasztottuk azt a jól ismert tényt, hogy — a szinoptikus skálán — a csapadékkeltő légköri objektumok időléptéke napokban (és nem hetekben) mérhető. A szakirodalomban fellelhető 6, 7, ill. 10 napos időtartamok alkalmazása is egyértelműen utalt választásunk helyességére. Az 1—10 napos tartamokra vonatkozó csapadékmennyiségeket átkaroló összegzéssel határoztuk meg, és az összegzésben szereplő első nap dátumát rendeltük hozzá. Ily módon minden egyes naphoz hozzárendeltünk tíz különböző tartamú csapadékértéket. Az így kapott adathalmazból mind a tíz tartamra előállítottuk a gyakorisági analízishez szükséges rendezett adatsorokat: az évi (E) és a valódi (V) maximumsorozatokat. A valódi maximumok kiválasztásánál az átkaroló összegzés miatt ki kellett kötnünk, hogy a t tartamú csapadék eredeti idősorából a + (t—1) időintervallumból nem választunk ki maximumsorozatunkba több elemet. így kívántuk elkerülni a fizikailag egymással nyilvánvalóan összefüggő események kettős figyelembevételét. A különféle maximumsorozatok egyes elemeit a T visszatérési periódusokkal jellemeztük, amelyet — nagyság szerint csökkenő sorba rendezett adatok esetén — a következő formulával számolhatunk ki: m ' ahol m — a szóbanforgó adat sorszáma (m - \ ,2,.. ,,N), N— a figyelembe vett észlelési hossz években. A számításokat különböző észlelési hossz választásával is elvégeztük (N = 10, 15, 20, 25, 30, 40, 50, 60; Keszthelyre 70, 80, 90 és 100 évre is). A keszthelyi egy napos csapadékmennyiségek különböző hosszúságú észlelési periódusaiból meghatározott évi csapadék-maximumok relatív gyakorisága a 4. ábrán látható. Valamennyi hisztogram Ax = 5 mm osztályközzel készült. Az ábrán 10 és 30 éves észlelés alapján készült eloszlások is szerepelnek. Ez az egyetlen kiragadott példa (Keszthely t= 1 nap) is egyértelműen bizonyítja, hogy az egy- ill. többnapos csapadékmaximumok vizsgálatánál 10 és 20 éves észlelési sorokkal nem szabad dolgoznunk. A legrövidebb, már esetleg felhasználható sorokat a 30 éves észlelések adhatják. Ilyen irányú vizsgálataink szerint ezeknél az észlelési hosszaknál a másodmaximumokat is tartalmazó sorok felhasználása oldhatja meg a gyakorlatban a rövid észleléssel rendelkező állomásokra történő számítások problémáit. Minél hosszabb észlelési sor áll rendelkezésünkre, hisztogramjaink annál markánsabban utalnak a balra torzult Gumbel-féle elméleti eloszlásra. A 4. ábrán feltüntettük az X középértékeket, amelyeknél a leggyakoribb érték (a modus) láthatóan mindig kisebb. A hosszabb észlelési sorokból készített hisztogramoknál nyilvánvalóbban kitűnne ez a jellegzetesség, ha kisebb osztályközöket választottunk volna. (Ezt az ábrázolás egyöntetűségére való törekvésünk miatt azonban el kellett vetnünk.) Az 1- és 10 napos csapadékmennyiségek évi maximumainak gyakorisági eloszlását.