Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXV. évfolyam 1983. 1. füzet HIDROLÓGUS TOVÁBBKÉPZÉS MADRIDBAN DOMOKOS MIKLÓS

1 A vízkészletek szabályozásának és hasznosításának rohamosan fokozódó szükségessége világszerte jelentős mennyiségi és minőségi igényeket támaszt az e feladatokat hozzáértőén végző szakemberek képzése iránt. E felismerés vezetett az utóbbi egy-két évtizedben a világ különböző pontjain nemzetközi poszt-graduális hidrológusképző központok kialakulásához, elsősorban az UNESCO kezdeményezésére és támogatásával. Az 1965-ben kezdődött Nemzetközi Hidrológiai Decennium keretében, az UNESCO felkérésére, öt ország indított hidrológus-továbbképző tanfolyamot (Starosolszky 1974), ezért van ma is a legnagyobb hagyománya és tekintélye a budapesti, a delfti, a madridi, a padovai és a prágai tanfolyamnak. Ez után, ugyancsak az UNESCO felkérésére, a Szovjetunióban (Moszkvában), az Egyesült Államokban (Fort Collinsban) szerveztek rövidebb időtartamú, magasabb szintű — a hidrológia professzorainak és kutatóinak szánt — tanfolyamokat. Ehhez a hét „alapító" központhoz fokozatosan kapcsolódtak a világ legkülönbözőbb részein létrehívott hidrológiai továbbképző tanfolyamok. Az UNESCO-tanfolyamok igazgatóinak legutóbbi értekezletén (Granada, 1982. április 12—15.) kiadott összeállítás szerint 1982-ben — az UNESCO összesen 130 tanfolyama közül — 18 nemzetközi hidrológiai ill. vízgazdálkodási továbbképző központ működött (Stelczer 1982, UNESCO 1978, I. táblázat). Ez a nagymértékű fejlődés is mutatja, hogy szinte valamennyi ország arra törekszik, hogy nemzetközi szervezet által támogatott vagy legalább elismert tanfolyamot szervezzen. Egy-egy ilyen tanfolyam az ország hidrológiai eredményeinek nemzetközi elismerése mellett a szakmai, de sok esetben a társadalmi, gazdasági és politikai kapcsolatok kialakulását is segíti. A magyar vízgazdálkodási szakembereknek természetesen elsősorban a — jelentős múltú és a nemzetközi mezőnyben jó minősítésű - budapesti tanfolyammal kapcsolatban vannak közvetlen vagy közvetett tapasztalatai (Zrínyi 1966, Starosolszky 1974, VITUKI 1982), hiszen sokan előadóként vagy hallgatóként résztvettek, ill. résztvesznek benne. Több magyar hallgatója volt már a moszkvai, a delfti és a padovai tanfolyamnak is; számos tanfolyamra pedig (így a moszkvai, Lausanne-i, a padovai, a delfti, a prágai, a madridi és az argentínai tanfolyamra) magyar vendégelőadókat is meghívtak. Viszonylag szerény ismereteink voltak eddig - — részben a jelentős távolság, részben a spanyol nyelvtudás hiánya következtében — a madridi tanfolyamról. Tudtuk róla, hogy a budapestihez hasonlóan jelentős múltú, kialakult hagyományú tanfolyam, amely a spanyolországi, valamint a spanyol és részben portugál anyanyelvű délés közép-amerikai országok hidrológus továbbképzésének egészen a legutóbbi időkig (az ' Domokos Miklós oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízrajzi Intézetének tudományos főmunkatársa.