Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
1. füzet - Szilágyi Ferenc: A KLOROFILL MÉRÉS MÓDSZEREINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
96 Szilágyi Ferenc 3. ábra. A fitoplankton pigment analízis eredményei Рис. 3. Результаты пигментного анализа фитопланктона Fig. 3. Analytical results on phytoplankton pigment Bild 3. Ergebnisse der Phytoplankton-Analyse mértük. Az a-feofitin naponkénti változása nagy, aminek egyik oka a mérési módszer nagy relatív hibája. A b-klorofill mennyisége általában 15—40 mg-m~ 3, naponkénti változása kicsi. A b-klorofillnál is jelentkezik a IX. 5-i vízvirágzást jelző kiugróan nagy érték. Hasonlóan az üledék mért b-klorofill tartalmához, a fitoplankton b-klorofill tartalmát is valószínűleg túlbecsüljük a kéthullámhossz módszerrel. Felföldy (1963) adataiból számolt a-klorofill/b-klorofill arány általában 7 — 10, a pigmentmeghatározás Strickland—Parsons (1960) szerint történt. A mi eredményeink alapján a K^/K^ hányados értéke 1,2—2,6 között van. A hányados értékei tehát indokolatlanul kicsinek tűnnek. 4. Összefoglalás Algatenyészet, balatoni üledék- és fitoplanktonminták alapján összehasonlítottuk az a-klorofill (Kjj) és a ú-klorofill (K\) mennyiségének meghatározására kidolgozott kéthullámhossz módszert az a-klorofill (к\) és az a-feofitin (Feo s) meghatározását lehetővé tevő savazásos módszerrel a két módszerrel mért aklorofill mennyiség közötti eltérés szempontjából. Algatenyészettel végzett párhuzamos mérések eredményeiből megállapítottuk a meghatározások relatív hibáját. A kéthullámhossz módszerrel az a-klorofillt ±2%-os, a b-klorofillt ±3%-os, a savazásos módszerrel az a-klorofillt +4%-os, az a-feofitint ±16%-os relatív hibával tudtuk meghatározni.
