Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
1. füzet - Szilágyi Ferenc: A KLOROFILL MÉRÉS MÓDSZEREINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
90 Szilágyi Ferenc 3. A mérési eredmények és értékelésük 3.1. Algatenyészettel végzett párhuzamos mérések Az algatenyészeten végzett párhuzamos mérések eredményeiből megállapítottuk a két módszerrel mért pigmentkoncentrációk relatív hibáját. Egy Scenedesmus faj monodesmoid, nem baktériummentes tenyészetének pigmenttartalom meghatározására 3x10 párhuzamos mérést végeztünk. A mérések szerint kéthullámhossz módszerrel az a-klorofill átlagosan ±2%-os, a b-klorofillt ±3%-os relatív hibával határozható meg. A savazásos módszernél az a-klorofill meghatározás relatív hibája ±4%-osnak, az a-feofitin meghatározás relatív hibája ±16%-osnak adódott. Ezek az értékek kisebbek a Tett—Kelly —Hornberger (1975) által közölteknél (aklorofillnál +5%, a-feofitinnél ±25%). ' A savazásos módszerrel mért a-klorofill értékeknek elvben akkor kellene megegyezniük a kéthullámhossz módszerrel mért a-klorofill értékekkel, amikor a mintában nincs feofitin. A vizsgálatok során ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy a kétféle módon mért a-klorofill érték akkor egyezik meg egymással, amikor a Feo s/K\ hányados értéke kb. 0,4. Ennek minden bizonnyal az a magyarázata, hogy a két módszernél alkalmazott a-klorofill specifikus abszorpciós koefficiensek nem egyeznek meg egymással. Sajnos csak a savazásos módszernél ismerjük az alkalmazott specifikus extinkciós koefficiens értékét (0,072 ml.cm1» p.g _ 1). A két módszer eredményei közötti eltérést elemezve a párhuzam mérések adatai alapján felírható a következő lineáris egyenlet (R = 0,9503; adatpárok száma = 30): A k — K s Feo s T^ =_0,19±0,40Í| ( 5) Az (5) egyenlet átrendezésével a K\ a A|-ből és a Aeo s-ből kiszámítható az alábbi egyenlettel: A* =0,81 A*+0,40 Feo s (6) A (6) egyenlet alapján kiszámítottuk a A k értékeit. A mért és a számított Alj értékek közötti eltérés minimális volt. A mért értékek átlagosan 0,15%-kal kisebbek voltak a számított értékeknél. Az eredmények azt mutatják, hogy a két hullámhossz módszer a-klorofill adatai a savazásos módszerrel mért a-klorofill és afeofitin adatokból az előbbi módszer mérési hibáján belül becsülhetőek. Ha a vizsgálandó mintában nincs a-feofitin, akkor a savazásos módszerrel 1,23-szor több a-klorofillt mérünk. A mintában jelen levő a-feofitin a teljes menynyiségének 40%-ával járul hozzá a kéthullámhossz módszernél az a-klorofill érték növeléséhez. Az eredmények szerint nyilvánvaló, hogy a mintában esetleg előforduló nagy mennyiségű feopigment a kéthullámhossz módszerrel történő a-klorofill mérést jelentős mértékben zavarhatja. 3.2. A két a-klorofill mérési módszer összehasonlítása balatoni üledékminták alapján Korábbi közlemények alapján tudjuk, hogy a tóüledékek nagy mennyiségű feopigmentet tartalmazhatnak. Oláh (1972) balatoni és a tihanyi Belső-tavi vizs-
