Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

1. füzet - Szilágyi Endre: HIDROLÓGIAI VIZSGÁLATOK A RÉPCE NAGYVÍZI SZABÁLYOZÁSÁHOZ

Hidrológiai vizsgálatok a Répce nagyvízi szabályozásához 73 egész völgyszakaszra vonatkozó egységes elgondolás kialakítása sürgető feladat (NYUDUVIZIG 1965). A töltésépítések után, 1973—76 között került sor a Bük—országhatár közötti 12 km hosszú szakasz mederrendezésére is. A magyar és az időközben megkezdett osztrák mederrendezés a nagyobb árhullámok kiöntés, károsodás nélküli levezetését a mederméretek növelésével oldotta meg. Bük —Répcelak közötti szakaszon azonban ennek a „klasszikus" módszernek az alkalmazhatóságát alapos mérlegelés tárgyává kell tenni, mivel a feladat kétirányú : — egyrészt arra kell törekedni, hogy a völgy minél nagyobb mértékben mentesüljön a gyakori elöntésektől; — ugyanakkor azonban azt is biztosítani kell, hogy a répcelaki árapasztóra csak a biztonságosan elvezethető árvízi terhelés jusson. Az árapasztó méretei ugyanis gazdasági okokból nem bővíthetők. Fentiek, továbbá környezetvédelmi, természetvédelmi és gazdasági szempontok miatt is indokolt a tározóval történő árvíz-visszatartás mérlegelése (Harkaij — Lötz 1978). I. A Répce vízrendszer 1.1. A Répce és vízgyűjtő je A Répce — árvízi vonatkozásban — a Rába-rendszer legészakibb vízfolyása (1. ábra). A vízrendszer felső szakaszának két fő vízfolyása van: a Rabnitz (hossza 52 km és vízgyűjtője 274 km

2) és a Stoob (hossza 34 km és vízgyűjtője 291 km

2). Az alsó szakaszaikon a természetes medrek vízemésztő képessége 30 — 40 m

3/s. A két folyó Lutzmannburgnál egyesülve alkotja a Répcét. A Répce a Bük alatti szakaszon függő meder jellegű. A mederfenék alacsonyabban van ugyan, mint a völgytalp, de a partélek már általában 1 m-rel magasabbak. A patak többször keresztezi völgyét, annak hol a jobb, hol a bal szélén folyik. Vízemésztő képessége a Bük környéki 25 — 30 m

3/s-ról lefelé haladva 15 — 20 m

3/s-ra csökken. A víz energiáját az 1950-es évekig malmokkal hasznosították. A Répce árvizeinek levezetése érdekében a Rábaszabályozó Társulat Répcelaknál 1908-ban árapasztó csatornával kötötte össze a Répcét a Rábával. A Kisalföld felé folyó Répce csak olyan kis vízhozamot szállít, amely mentesíti a környező területeket az árvizektől. Árvíz idején a Répce-árapasztón keresztül maximálisan 120—150 m

3/s vízhozam a Rábába kerül. Erre a megoldásra az ad lehetőséget, hogy a sokkal nagyobb vízgyűjtőterületű Rába árhullámai az árapasztó torkolatának környezetében később tetőznek, mint az ugyanabból a csapadéktevékenységből származó répcei árhullámok. A répcelaki árapasztó műtárgy műszaki megoldásával és a kivitel minőségével ma is például szolgálhat hasonló művek építésénél. Magyar területen a Répce mellékvizei kis vízgyűjtőterületű patakok. A jelentősebbek: Boldogasszony (36 km

2), Ablánc (43 km

2), Metőc (127 km

2), Kocsód (42 km

2). A Répce saját kavicstakarójába vágódva folyik, ebből arra következtethetünk, hogy szoros kapcsolat lehet a vízfolyás és a kavicsban tárolt víz között.