Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam 1982. 4. füzet KÖNYVISMERTETÉS REZNYIKOV, ANATOLIJ PETROVICS: TERMÉSZETI FOLYAMATOK ELŐREJELZÉSE TANULÓ ALGORITMUSOKKAL Szerkesztette: Druzsinyin, Igor Petrovics „Nauka" Kiadó szibériai részlegének (Novoszibirszk) kiadása 1982-ben. Orosz nyelvű: Predszkazanie eszteszvennüh proceszszov obucsajusejszja szisztemoj. 287 oldal, 34ábra, 278 irodalmi hivatkozás, mellékletében: a Wolf-számok éves átlagai 1970- 1978. között és ezen az idősoron számított különböző paraméterek. A természeti jelenségek hosszúidejű előrejelzése korunk tudományos kutatásainak egyik legfontosabb feladata. A Szovjetunió számos tudományos intézményében foglalkoznak a természeti jelenségek hosszúidejű előrejelzésének fejlesztésével. Ezen intézmények sorába tartozik a Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatának Energetikai Intézete (Irkutszk) is. Itt Druzsinyin professzor vezetésével évek óta folynak eredményes kutatások a témában. A munkák eredményeiből ez a könyv az előrejelzések általános kérdései mellett elsősorban a természeti makro-folyamatok hosszúidejű előrejelzésével foglalkozik. Az első rész áttekinti a természeti makro-folyamatok fizikáját, ennek keretében: az elméleteket, hipotéziseket és a tényeket. A Földön végbemenő jelenségek ok-okozati láncolatán keresztül a szerző a folyamatokat igen széles léptékben vizsgálja. Ezért első lépésként a szerző a naprendszer dinamikájával, a naprendszerbeli kölcsönhatásokkal, a naptevékenységgel, a napszéllel, a korpuszkuláris áramlásokkal ismerteti meg az olvasót. A szerző a heliofizika kérdései közül : a Nap-Föld kapcsolatot, a naptevékenység impulzus effektusát ; a globális földi jelenségek közül : a földmágnesességet, a Föld asztronómiai jelenségeinek evolúcióját, az atmoszférában lejátszódó makro-folyamatokat és az óceán-atmoszfér kölcsönhatást tárgyalja meg részletesen. Az első részt a természeti folyamatok közös jellemzőit ismertető fejezetek (sokparaméter-függőség, kapcsolatok sokfélesége, törvényszerűségek változékonysága, ciklikussága, a tényezők dinamikájának hierarchiája) zárják. A második rész foglalja össze a természeti jelenségek előrejelzéséhez szükséges információbázis kérdéseit. Ezek végeredményben három csoportba sorolhatók: - észlelés, - adatfeldolgozás, - adatjavítás és a szerző ilyen felosztásban is tárgyalja a témát. Az előrejelzési eljárások nagy része numerikus eljáráson alapul, és ezek alkalmazásához tömeges észlelésre, adatfeldolgozásra és tárolásra van szükség. A szerző itt az egyik legfontosabb célra hivja fel a figyelmet: fokozni kell a rendelkezésre álló adattömegben rejlő információ hasznosítását. Az adatok gyűjtésével, feldolgozásával, megbízhatóságának ellenőrzésével, tárolásával kapcsolatos feladatokat a léghőmérséklet példáján ismerhetjük meg. A harmadik rész tárgyalja a természeti jelenségek előrejelzésének módszertani aspektusait. Itt a szerző áttekinti a különböző előrejelzési lehetőségeket, eljárásokat, de elsősorban a tanuló algoritmussal foglalkozik. A tradicionális előrejelzési módszerek fő törekvése az, hogy az észlelések szórását megszüntessék (hibaként kezeljék) és a jelenségre valamilyen törvényszerűséget erőltessenek. A tanuló algoritmus lényege az, hogy az észlelések szórását valóságként fogja fel (többek között a működését szabályozó törvényszerűségek változékonyságának következményeként).