Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A veronai öntözési tanácskozás tapasztalatai 651 A csepegtető öntözés esetében a csapadékmagasság-eltérések statisztikai eloszlása aszimmetrikus. Annál nagyobb az eltérés, minél kedvezőtlenebb hidraulikai tulajdonságokkal rendelkezik a berendezés. (Veszteségek, szárnyvezetékhossz, csepegtető-kialakítás stb.) A kedvező kialakítás sok esetben különösebb többletköltség nélkül is minőségi javulást hoz. Esőztető berendezéseknél fontosnak tartják a szórófej-mérő padok szerepét. A vizsgálatok fontos adatokat szolgáltathatnak a kötésekre és így az egyenletesség növelésére. Számos elméleti számítás és helyszíni mérés segítheti az egyenletesség fokozását. E célra több összefüggés is ismeretes, némelyik szinte tökéletes eloszlást biztosít, elméletileg. Az eloszlással már régebben számos szerző foglalkozott, így a legismertebb Christiansen (1948) vizsgálatai. A bolognai egyetem szórófejmérő állomását tájékoztató jellegű mérésekre építették az 50-es évek végén. Jelenleg Olaszországban nincs megbízható, minősítésre alkalmas mérőpad. Számos típus elképzelhető, aszerint, milyen célt kell elérni. Külön kérdések a mozgó berendezések csapadékeloszlása (mely hasonlít a barázdás öntözés esetéhez), valamint az álló- és kis szórófejek esete. Ez esetben is fontosak az emberi tényezők, ki, hogyan, milyen türelemmel és megbízhatósággal mér. Ezeken kívül még számos információ hangzott el a csapadékeloszlás értékelésével kapcsolatosan. így az esőztető öntözőberendezések olaszországi első országos konferenciáján ajánlottak (1928), StefanellH 1935), Zucchini ( 1942), Valducci, Christiansen (1932) összefüggései és a legújabb francia (CREGR) javaslat : melyben: h

0 - a minimális csapadékmagasság, h

n - a közepes csapadék magasság, S a teljes öntözött felület, s-a felület, melyre 80 120% közötti csapadékmagasság jutott. Az előadó semmi értelmét nem látta az előzőkben említett összefüggések gyakorlati alkalmazásának. Hiszen számos körülmény és tényező változtatható (nyomás, fúvókakialakítás, sugárbontó, szórófejkötés stb.). Ezekre semmi utalás nem tehető a hitelesítésnél. Tehát a mérés csak általános megállapítást tehet, melyre nem lehet támaszkodni. Talán egyedül a csepegtető öntözés esete világosabb. Egyébként a számítógépek több minősítő feladatot megoldhatnak. Az előre bejelentett kiegészítő előadások közül szólni kell Bosco, Cormaci és Sardo előadásairól. Utóbbi a vízvezető csőhálózat átmérőjének megválasztásával foglalkozott, energia-felhasználás szempontjából. Ez a vizsgálat két alapvető okból is nehézségekkel jár. Az energiahordozók árának növekedése és az infláció szinte lehetetlenné teszik pl. a kamatláb becslését és az amortizációs tényező megállapítását, hiszen még a berendezések élettartama is bizonytalan. Célszerű az „energia-szemléletű" gazdasági számítás, hiszen a helyzet e területen mind nehezebb és ha „energiával" számolunk, ez válik gazdaságossági számítássá, mindaddig míg alapvető változás nem következik be a technológiában. Keller és Perold végeztek vizsgálatot, melynek végeredményeként meghatározták a gazdaságos átmérők alkalmazási határait, elsősorban az éves üzemórák (használati idő) függvényében. Az állandó költségként a vezetékek előállítási költségeit vették, megnövelve azt PVC-nél és polietilénnél 20%-kal, azbesztcementnél 30%-kal, figyelembe véve így a szállítást, beépítést is. A magyar szakmai körök érdeklődésére igényt tarthat az egyetlen külföldi referátum ismertetése. Ratkovic az újvidéki HYDROZAVOD DTD-től bemutatott egy tanulmányt a jugoszláviai csepegtető öntözés fejlődéséről.