Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Hozzászólás a Vízrajzi Évkönyvvel kapcsolatos vitához 643 törődünk a három évkönyv a Vízrajzi, a Vízminőségi és a Vízkészletgazdálkodási Évkönyv - szétválasztásába továbbra is, vagy elfogadjuk a nehézkes publikálási formát, esetleg kompromisszumot keresünk és az állomások számának, vagy az adatok sűrűségének a csökkentésével olyan mértékben csökkentjük az évkönyvben közölt adatok számát, hogy az egységes közlési forma ne akadályozza az évkönyv használhatóságát. Az említett és keresett alku magát kínálja, ha megfontoljuk, hogy a számitógéphez kapcsolódó adatgyűjtő, rendező, tároló és visszakereső rendszerek kiépítése az adatok nyomtatásban történő közreadásával kapcsolatosan támasztott követelményeket is alapvetően megváltoztatja. A módosuló követelmények választ adnak arra a Vágás István által feltett kérdésre is egyben, hogy milyen forrásértéke legyen a Vízrajzi Évkönyvnek, sőt az ezzel kapcsolatosan kifejlődő új szemléletnek a hiánya késztetett arra, hogy hozzászólásom bevezetőjében korszerűtlennek mondjam a forrás-érték növelésére vonatkozó javaslatait. Vízrajzi rendszerünk fejlesztése során feltétlenül arra kell törekednünk, hogy minden hidrológiai elemzés számára a részletes alapadatokat tervezőink és kutatóink a könnyen hozzáférhető számítógépes adatkezelő rendszertől szerezzék be. Ezzel elérhető az adatbázis egységesítése, a felhasználó az információkat már rendezett formában kaphatja meg, kérheti az adatokat nemcsak kinyomtatva, hanem gépi adathordozón, vagy grafikus formában, ami kiküszöböli a mindig hibaforrást jelentő és a technikus-hiány miatt is nehézséget okozó átírás szükségességét. Ezen túlmenően minden később felmerült javítás az adatrendszeren egyértelműen és visszamenőleg is átvezethető, megtartva természetesen az eredeti adatállományt is az esetleg szükségessé váló felülvizsgálatok számára. A vázolt cél elérése érdekében eddig megtett lépések már számos adatfajta esetében lehetővé teszik az információ-szolgáltatásnak ezt a formáját. A VITUKI számítóközpontjában a legnagyobb tömegű közreadható adatcsomag a köze! 100 vízmérceállomás adataihói származtatott, nagyrészt 1901-1970-ig terjedő vízállások idősorai. Az ezekre vonatkozó adatokat, valamint a belőlük származtatott fontosabb paramétereket a felhasználó kívánsága (telefon, telex vagy levél) szerint leporellón, vagy 5 csatornás lyukszalagon, tehát telexen szolgáltatjuk (Déri-Drjenovszky 1982). Várható, hogy a nem távoli jövőben, minden hidrológiai vizsgálat adat-forrásaként a számítógépes adatkezelő-rendszert használhatjuk. Gyakorlati szakembereinken múlik, hogy éljenek is ezzel a lehetőséggel, a korszerű technika alkalmazása a hidrológiai munkákban általánossá váljék. Mi marad ebben az esetben a Vízrajzi Évkönyv szerepe a jövőben, amikor a számítógépes adatkezelő rendszer biztosítja a részletes (primer) vízrajzi adatokat mindazok számára, akik műszaki tervezéshez vagy kutatási munkákhoz azokat igénylik? Gondolnunk kell arra, hogy szakági döntések során, távlati tervek és koncepciók kialakításakor, a vízkészlet-gazdálkodási elemzésekben jelentős tömegű vízrajzi információt kell felhasználnunk, azonban szükségtelen, hogy minden esetben az elsődleges adatokból kiindulva, külön-külön végzett vizsgálattal alapozzuk meg ezeket a munkákat. Eleve része kell, hogy legyen ezért az adatfeldolgozás rendszerének az a szintetizálás, amelynek eredményeként területileg és időben integráljuk a primer adatokat, csökkentve ezzel az adat-elemek számát, növelve azonban azok információ tartalmát. Az ilyen feldolgozásnak példája a balatoni környezetvédelmi információs rendszer vízrajzi alrendszere (Bárányi 1981 ), amelynek alapelveit egy OMFB tanulmányban (1980) dolgozták ki és amelynek most már kétéves sora jó alapot szolgáltat a hasonló elven felépülő országos rendszer kialakításához. Ha megfontoljuk, hogy az esetek nagyobb részében a vízgazdálkodók ezeket a számban kisebb, azonban több információt tartalmazó adatokat használják fel, nyilván arra a következtetésre jutunk. hogy indokolt az integrált adatrendszereknek az évkönyvszerü folyamatos közreadása. A felvetett első kérdésre válaszolva, összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy indokolt a Vízrajzi Évkönyv korszerűsítése. Ennek során arra kell törekednünk, hogy a nyomtatásban közölt adatok világosan mutassák be a különböző hidrológiai folyamatok egymáshoz való kapcsolatát.
