Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Goda László és Szlávik Lajos: A VÍZRAJZI SZOLGÁLAT HELYZETE ÉS FELADATAI

Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam 1982. 4. fűzet A VÍZRAJZI SZOLGÁLAT HELYZETE ÉS FELADATAI DR. GODA LÁSZLÓ

1 és DR. SZLÁVIK LAJOS

2 A közel száz éves egységes magyar vízrajzi szolgálat az elmúlt évtizedben nagymértékű tudatos fejlesztésen és változáson ment keresztül. Alapjait az 1971-ben kidolgozott célprogram koncepció (OVH 1971) illetve az 1976. évi OVH Elnöki Értekezletének határozata (OVH 1976) teremtette meg. Ezen kívül - a negyedik és ötödik ötéves tervek folyamán - a vízrajzi tevékenység fejlesztése több alkalommal is napirendre került mind tartalmi, mind szervezeti szempontból (OVH 1973, 1979, VITUKI 1974, 1978, 1980/a., 1980/b.). A Vízügyi Közlemények hasábjain is hangot kaptak a vízrajzi munkával, annak fejlesztésével összefüggő elemzések, javaslatok (Kovács 1979, Goda 1981). A vízrajzi tevékenység fejlesztésének számos kérdésére kidolgozott részletes javaslatok, ajánlások egy részének hatása az elmúlt évtized alatti fejlődés eredményeiben is lemérhető. Ezek körébe sorolható a hálózat műszerezettségének egységesítése, szervezetének decentralizálása, a vízrajzzal foglalkozó önálló szervezeti egységek létrehozása, azokban felsőfokú végzettségű szakemberek alkalmazása és a vízrajzzal foglalkozók létszámának stabilizálása a vízügyi igazgatóságoknál, a vízrajzi beruházás, fenntartás, üzemelés elkülönített pénzügyi feltételeinek megteremtése, a területi vízrajzi rendszerek terveinek elkészítése, az adatgyűjtés és feldolgozás módszereinek egységesítése, a számítástechnika széles körű alkalmazása, a vízhozammérések számának évenkénti megtöbbszöröződése, kódolt telexes adattovábbítás elterjesztése, az árvízi előrejelzések módszertani fejlesztése és az új módszerek alkalmazása stb. Ugyanakkor azonban azt is meg kell állapítani, hogy a javaslatok többsége az alapfeltételek hiánya vagy korlátozottsága miatt nem valósult meg, s még az elfogadott javaslatok hatékonyságát is gyengítette a végrehajtási utasítás hiánya. A végrehajtás következetlensége szintén zavarta a fejlesztés kívánatos menetét. A vízrajzi tevékenység fejlődése a hetvenes évek közepéig sok területen, sok szempontból spontán volt : nem hálózatot terveztek és létesítettek, hanem újabb és újabb állomások halmazát. Nem folyamatokat szerveztek meg, hanem egymástól függetlenül különböző intézkedések sorozatára került sor. Az egységes szemléletű fejlesztés újbóli megindítására a Vízgazdálkodási Kutatási és Fejlesztési Feladatterv (VITUKI 1977-78) ismét lehetőséget ígért. Ez azonban sajnos csak lehetőség maradt, egyrészt a szükséges eszközök hiánya, másrészt a vízgazdálkodási feladattervek korántsem egyértelmű megítélése miatt. Az Országos Vízügyi Hivatal Elnöki Értekezlete 1981 őszén ismét napirendre tűzte a vízrajzi szolgálat helyzetének és feladatainak megvitatását (OVH 1981). A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodástudományi Bizottságának Hidrológiai és Hidraulikai Albizottsága pedig 1982. április 14-én tartott ülésén e tanulmány alapján megvitatta a Vízrajzi Szolgálat helyzetét és feladatait és a vitában kapott észrevételek figyelembevételével hozott határozatait eljuttatta az illetékes szervekhez. 1 Dr. Goda László oki. mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízrajzi Intézetének igazgatója. 2 Dr. Szlávik Lajos oki. mérnök, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság (Gyula) osztályvezetője.