Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
4. füzet - Dóka Klára: A VÍZÜGYI SZAKIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE
528 Dóka Klára munkát. Ez újabb öblözetek elkülönülését hozta magával. Az új társulatok határait az érdekeltség súlya szerint jelölték ki. Az új helyzetben átszervezték a központi irányítást is. 1856-ban létrejött a Tiszaszabályozási Felügyelőség (Theiss regulierung Inspectorat), amely már közvetlenül az országos politikai hatóságnak (a Főkormányzóságnak) volt alárendelve. A Tiszát szakaszokra osztották, és minden szakasz (folyamosztály) mellett építészeti hivatal működött. A szabályozás költségei a korábbihoz hasonlóan oszlottak meg az állam és a birtokosok között. A társulatok 1856-tól közigazgatási szempontból az illetékes politikai hatósághoz, műszaki tekintetben a folyamosztályhoz tartoztak. A tagok érdekeit 3-7 tagú választmány képviselte, amelynek tagjai a legtöbb járulékot fizető birtokosokból kerültek ki. A választmány azonban nem dönthetett, ha a hozzájárulási kulcsot kellett megállapítani, vagy nagyobb kiadásról volt szó. Javaslatot tehetett azonban állami munkákra, átvágások létesítésére, mederszabályozásokra. Az 1856-ban kialakított szervezet alapjaiban követte az eddigi kereteket (OL D 258. 5/1862). Legfőbb különbség az volt, hogy nem tartozott közvetlenül osztrák fennhatóság alá, mivel ebben az időben az udvar már alábbhagyott központosítási törekvéseivel. A helyi hatóságok a helytartósági osztályok - nagyobb szerepet kaptak a Tisza-szabályozás irányításában, bár nem éltek ezzel a lehetőséggel. A társulatok önállósága azonban kétségtelenül megnövekedett, ami újabb problémák forrása lett. 1857-től ugyanis a társulatok lehetőséget kaptak arra, hogy közös összejöveteleket tartsanak a szabályozási ügyek megbeszélésére és összehangolására. 1860-tól képviselők már nyíltan felléptek azzal az igénnyel, hogy teljes hatáskörrel állítsák vissza a Tiszawlgyi Társulatot. Törekvéseik 1865-ben vezettek eredményre. Sennyey Pál. majd Ürményi József királyi biztosok irányításával létrejött a következő évben az űj szervezet, azonban már nem fejtett ki érdemi tevékenységet (OL D 258. 1/1866). A kiegyezés után az egész műszaki igazgatás és vele együtt a vízügyi szervezet - átalakulás előtt állt. IRODALOM Botár /. Károlyi Zs.: A Tisza szabályozása. t-U. Bp. 1971 Dános M. A vizjogi törvény, a kapcsolatos törvények, a reájuk vonatkozó rendeletek. Bp. 1919. I III. Dóka К.: A Rába-szabályozás kérdése 1786-ban. Soproni Szemle 1976. Dóka K. A vízügyi szakigazgatás kezdetei 1772-1788. Levéltári Közlemények 1977-1978. Dóka К Adalékok a vízügyi szakigazgatás történetéhez. (1788-1848j Levéltári Szemle. 1978. Dóka K.: A folyammérnöki hivatalok történetéből. Vízügyi Közlemények, 1981. 4. füzet. Ember G.: A magyarországi vízépítészeti igazgatóság történetének vázlata. 1788-1867. Levéltári Közlemények, 1942-1945. Fodor F.: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízimunkálatai és azok eredményei. Bp. 1957. Ihrig D. íszerk.): A magyar vízszabályozás története. Bp. 1973 Nagy /.: A magyar kamara. Bp. 1971. Magyarország története 1526-1790. (Egyetemi tankönyv.) Bp. 1962. Magyarország története 1849-1918. (Egyetemi tankönyv.) Bp. 1972. T. Polónyi N.: A magyar állami műszaki szervezet kezdetei. Levéltári Közlemények, 1964. Sashegyi О.: Az abszolutizmuskori levéltár. Bp. 1965. О pa mm ИИ водохозяйственной администрации часть 1-я. 1772-1876 гг. д-р ДОКА Клара В работе рассматрывается становление водохозяйственной администрации и роль её, которую она сыграла в государственной системе технического управления. Вводная часть представляет процесс организации органов технической администрации при венгерской королевской камаре, а затем анализирует развитие конца XVIII. века. Для регулирования южных рек и для контроля дунайской судоходной дороги Мария Тереза в
