Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vizűn vi Közlemények. LXIV. évfolyam 1982. 3. füzet KÖNYVISMERTETÉS KISEBB TELEPÜLÉSEK VÍZELLÁTÁSA Törpevízművek technológiája a fejlődő országokban Small Community Water Supplies. Szerkesztette: E. H. Hodces. International Reference Centre (IRC) for Community Water Supply and Sanitation. The Hague, Technical Paper Series 18, 1981. (413 oldal, 244 ábra, 24 táblázat) A Nemzetközi Tájékoztató Központot (IRC) az Egészségügyi Világszervezet és a holland kormány közötti szerződés hozta létre, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a fejlődő országok számára települések vízellátása és csatornázása területén. A Központ 18-as számú kiadványának alapgondolata szerint téves elképzelés, hogy a kisebb települések vízellátását a városi rendszerek kevesebb szaktudást igénylő kicsinyített változatának lehet tekinteni, az egyszerűséget és kis méreteket nem másodlágosnak, hanem az adott célnak megfelelő tulajdonságnak kell felfogni. A könyv az ENSZ Nemzetközi Vízellátási és Közegészségügyi Évtizede alkalmából jelent meg, célja a törpevízmüvek technológiájának átfogó bemutatása olyan vízépítőmérnöki, közegészségügyi vagy öntözési alapképzettséggel rendelkezők számára, akiknek nincs vízellátási gyakorlatuk. Az első bevezető fejezetben a vízellátásnak az egészségüggyel, ill. a társadalmi-gazdasági fejlődéssel való kapcsolatáról, valamint a fejlődő országok kisebb falvai vízellátásának helyzetéről olvashatunk. A második fejezet a különböző szintű (országos, területi, helyi) tervezéssel, az irányítással, fenntartási munkákkal, a személyzet kiképzésével foglalkozik. A szerzők itt hangsúlyozzák, hogy egy adott területen nagyszámú törpevízmű tervezésénél a feladatot nem szabad egyedi tervek sorozatának tekinteni, hanem komplex programot kell készíteni az egész területre. Nagyon érdekes, amit az apró falvak közösségeinek a vízmű építésébe való bevonásáról írnak. A tervezéstől a kivitelezésen keresztül az üzemeltetésig célszerű az érdekelteket bevonni a munkába, mert ezáltal nem csupán a beruházási költségek csökkenése érhető el, de a vízmű élettartama, üzemi biztonsága is növelhető. A harmadik fejezet a víz mennyiségi és minőségi kérdéseit taglalja, hasznos tervezési segédletet közölve a mennyiségi igények becslésére. A negyedik fejezetben a vízkészletekkel kapcsolatos tudnivalókról és a megfelelő víznyerő hely kiválasztásáról találunk rövid összefoglalót. Az ötödik fejezet egy Magyarországon már-már elfelejtett, de vízszegény fejlődő országokban hasznos vízbeszerzési móddal, a csapadékvíz gyűjtésével foglalkozik, külön-külön részletezve a tetőkről és a terepszintről való beszerzést, ill. a tározás problémáját. A hatodik fejezetben a forrásfoglalásról esik szó, ismerteti az artézi és a leszálló források különböző fajtáit és azok foglalásának műtárgyait. A hetedik fejezet a talajvíz kitermelésének módjait és a vízkutatás egyszerűbb megoldásait ismerteti. Bemutatja a vízszintes és függőleges létesítményeket, szivárgó galériákat, ásott kutakat, csők utakat stb. A nyolcadik fejezet a felszíni vízkivétel lehetőségeit írja le. kitér a tipikus egyszerűbb vízkivételi szerkezetekre, tavak vízminőségének változására a mélység függvényében és falusi tározótavakra is. A kilencedik fejezet tárgyalja a mesterséges talajvízdúsítást. A felszín alatti tározással kombinált talajvízdúsításnak különösen trópusi területeken van jelentősége. Elmaradott országok kislétszámú településein élők számára a talajvízdúsításból való vízvisszanyerés pótolhatja az elérhetetlen víztisztító művet. A tizedik terjedelmes fejezetet a szivattyúzásnak szentelték a szerzők. Ebben összefoglalják a lehetséges energiaforrásokat, beleértve az emberi-, állati erőt is, diagramot és táblázatot közölnek a szivattyútípus kiválasztásának megkönnyítésére, majd külön-külön alfejezetekben ismertetik a különböző típusokat és a hajtás módjait.