Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Gondolatok a mintavételi gyakorisai) meghatározásáról 499 3. A két módszer összehasonlítása, gyakorlati alkalmazások A második módszer előnye az elsővel szemben, hogy akkor is alkalmazható, ha a két észlelés közötti időtartam nem egész szám. Ebben az esetben az első módszerrel túl sokat kell próbálkozni, míg elegendően pontos eredményhez jutunk. A Nyquist-tételen alapuló módszer előnye továbbá, hogy amennyiben a jelenlegi észlelési rend alapján kapott idősort interpolációval sűrítjük, úgy a fennállónál nagyobb észlelési gyakoriság szükségességét is kimutatja. Hátránya azonban, hogy matematikailag bonyolultabb, számolásigényesebb. A két módszert a talajvízszint szükséges észlelési gyakoriságának a megállapítására alkalmaztuk. Rendelkezésünkre álltak a magyarországi talajvízkutak 1978—80 közötti idősorai, melyeket a háromnaponkénti észlelések idősorában lineáris interpolációval állapítottunk meg. Kritériumként azt szabtuk meg, hogy az ettől való eltérés 95%-os valószínűséggel ne haladja meg a +0,05 m-t. Az eltérések statisztikai vizsgálatát hét esetre végeztük 4—10 naponkénti észlelést feltételezve. Az I. táblázat négy, egymástól eltérő vízjárású kút főbb jellemzőit tartalmazza. Mint látható, az első egy közepes mélységű, heves vízjárású kút, a második magasan fekvő és kiegyenlített vízjárású, a harmadik szintén magasan fekvő és heves vízjárású, a negyedik pedig egy mélyen lévő talajvízszintet észlelő kút. Megfigyelhetjük, hogy az eltérések (AH) várható értéke elhanyagolható az egynapos idősor (H) várható értékéhez képest. Feltűnő, hogy mind a négy esetben a Nyquist-tétel alkalmazásával kaptuk a nagyobb szükséges észlelési gyakoriságot (AH), azonban vegyük figyelembe, hogy kétféle eredmény közötti eltérés három esetben kisebb mint egy, s hogy az eltérések statisztikai vizsgálatát csak egész számokra végeztük. A szükséges számításokat FORTRAN nyelvű program alkalmazásával a VITUKI R10-es számítógépén futtattuk. 4. Összefoglalás Tanulmányunkban kétféle módszert mutattunk be a mintavételi gyakoriság meghatározására. Az első módszer, amely a különböző gyakoriságú észlelésekből előállított adatsorok közötti eltérések statisztikai vizsgálatán alapszik, viszonylag kevésbé számolásigényes, viszont gyakran csak közelítő eredményt szolgáltat. A másik eljárás a Nyquistféle mintavételezési tételen alapszik. Pontossági kritériumainkat igyekeztünk úgy meghatározni, hogy azok minél szemléletesebbek legyenek, lehetővé tegyék a kétféle módszerrel kapott eredmények összehasonlítását. Bemutattuk mindkét módszer alkalmazását a magyarországi talajvízkút hálózat szükséges észlelési gyakoriságának meghatározására. Megállapítható, hogy a talajvízészlelés jelenlegi, egységesen háromnapos észlelési rendje, a gyakorlati követelményeket figyelembe véve, sok esetben indokolatlanul sűrű; az észlelések differenciált ritkítása indokoltnak látszik. IRODALOM Hunke. S. Mehrez. A.: An Optimal Sampling Procedure for the Collection of Residential Water Use Data. Water Resources Research. 1970. Vol. 15. No. 6. Niyhtinyale. H Biachi. W. : Influence of Well Water Quality Variability on Sampling Decisions and Monitoring. Water Resources Bulletin. 1979. Vol. 15. No. 6.