Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
492 Konstantin Kocsev A beszivárgásból eredő, a drénrendszer által befogadott vízhozam időbeli változását adja meg a 4 к q,(t) = -h(t) (17) A egyenlet, ahol q^t) a t időpillanatban drénezett fajlagos vízhozam, h(t) a depressziós görbe magassága a t időpillanatban. A következő példával mutatjuk be a talajvíz párolgásának hatását a drénezési folyamatra, feltételezve, hogy a nyomás alatti áramlásból származó drénezés zérus. A drénezési probléma alapadatai a következők: £ = 20 m; fc o=1.0 m; <»t = 0,4 m; 0 = 36 m; p= 1,5 m; к = 0,2 m/nap ; r = 0,04 m ; z = 2,0 m ; W 0 = 0,006 m/nap. A (13) egyenlet alapján kiszámítottuk, mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a depressziós görbe /i 0-ról Л,-re süllyedjen : a) a talajvízből származó párolgás figyelembevétele nélkül t = 3,7 nap és b) a párolgással is számolva t = 2,3 nap. A bulgáriai éghajlati viszonyok között nyáron és tavasszal a talajvíz párolgása nagymértékű, ezért ezt is figyelembe kell venni a drénrendszerek gazdaságos és pontos tervezésénél. 3. A drénezés hidrológiai szerepének áttekintése A felszín alatti vizek drénrendszerrel történő szabályozásával az ember csak kismértékben avatkozik be a természet hidrológiai körforgásába. A drénezés alapvető hidrológiai szerepe az, hogy segítségével lehetőség nyílik a felszíni lefolyás és beszivárgás, valamint a talajvízáramlás egységes fizikai rendszerként történő tárgyalására. A záporok következtében létrejövő beszivárgás az az alapvető hidrológiai paraméter, mely befolyásolja a drénezés mértékét és kiterjedését is. A beszivárgásból eredő vízmenynyiség drénezésének számítására eddig használt összefüggések a fizikai és földrajzi feltételektől függően csak szűk területre vonatkoztathatók. A következőkben a problémák széles körére alkalmazható elméleti modellt ismertetjük. A már ismert „közeli tározó" modell alapján meghatározható a talajvíz lefolyási görbéje és a matematikai modell alapján az a vízmennyiség, melyet a drénrendszernek kell befogadnia. Ezt a modellt összekapcsolták a növények fiziológiai tulajdonságai által meghatározott, a talajvízszintre vonatkozó követelményekkel (6. ábra) és az ezek alapján felállított lineáris egyenletekből a következő értékeket kapták: <7ц = P,[0,195 + 0,4(a-0,2)]; (18) <7Í,2 = 165 - 0,125(a - 0,4)] ; (19) <? u = P c[0,13 — 0,11 (a — 0,2)], (20) ahol q i 2, q Ki megadja a zápor befejeződésétől számított első, második és harmadik nap végén a drén által befogadott mértékadó fajlagos vízhozamot [m/nap], P c az effektív mértékadó csapadék (a csapadékból kivonjuk a talajba beszivárgó és elpárolgó vízmennyiséget) [m/nap], а а tározó réteg akkumulációs tényezője dimenzió nélküli szán, melyet a következő egyenlet ad meg: 8 kD « = ~Г2> (21) ahol к a talaj szivárgási tényezője [m/nap], ц a talaj drénezés szempontjából figyelembe
