Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

1. füzet - Bálint Zoltán: ÁRHULLÁMKÉP-ÁTHELYEZÉS ZSILIPLÁNC MODELLEL

50 Bálint Zoltán 4.1. Elvi összevetés Kaszkádmodellek Zsiliplánc modell Mindkettő képzelt kaszkádokra, tározókra osztja fel a vizsgált szakaszt. Feltételezik a bemenő árhullámkép ismeretét. Az alsó határfeltételt közelítik. A kaszkádok közötti átfolyás a tározási egyenlet alapján. Az „alsó határfeltétel" valamennyi tározóra külön-külön adott. Alsó határfeltétel közelítése szintén a tározási egyenlettel. Feltételezik a vízhozam hurokgörbe pillanatnyi, tényleges értékeinek ismeretét. A tározási egyenlet nem tesz különbséget az áradó és apadó ág között. Egyszerű, általánosan használt alakjukban nem veszik figyelembe a paraméterek vízállástól való függését. Nem veszik figyelembe a paraméterek időbeli változását. A tározók közötti átfolyás a zsilipen való átfolyás alapján. Alsó határfeltételt csak a legalsó tározóra kell megadni. Alsó határfeltétel közelítése a szakasz utolsó tározója vízállásváltozásainak áthelyezésével. Nem igényli a vízhozam a hurokgörbe meghatározását. Az átfolyást a mindenkori esésviszonyok határozzák meg. A paraméterek vízállás függők. Az időtől való függést az autoregreszszív rész figyelembe veszi. 4.2. Gyakorlati alkalmazás és összehasonlítás A módszer próbaköve természetesen a gyakorlati alkalmazás, illetve a különféle eljárásokkal való összevetés. Az összehasonlításnál a Muskingum, a Kalinyin és a Szígyártó féle hullám modellt alkalmaztuk egyidejűen a determinisztikus és a sztochasztikus zsiliplánc modellel. Az összehasonlítást a Tisza Vásárosnamény és Záhony közötti szakaszán hajtottuk végre 6 jellegzetes árhullámmal (1956. januári, 1968. februári, 1968. szeptemberi, 1971. szeptemberi, 1978. májusi és 1980. márciusi árhullámmal). Az eredmények közül az 1978. májusi árhullámot a záhonyi mérceszelvényben a 3. ábrán mutatjuk be. A felső ábra a három korábbi módszerrel előrejelzett értéket, míg az alsó a zsilipláncmodellel kapott előrejelzést veti össze az észlelt idősorral. A 3. ábra rendkívül jól mutatja a másik öt esetben is általános tendenciát, nevezetesen azt, hogy a zsiliplánc modellel előrejelzett idősor legjobban követi az észlelt adatsort. Különösen szembetűnő a tetőzés környékén a jó egyezés. Hasonlóan kedvező, meglepően jól sikerült a módszernek a Duna vízállásának előrejelzése Budapestre, Dunaújvárosra. Ehhez az 1975. júliusi, az 1977. januári, 1977. februári, 1977. augusztusi, 1979. júniusi és 1979. decemberi árhullámot használtuk fel. A maximális vízálláshiba csupán néhány cm volt. Mintaként a 4. ábrán az 1977. februári árhullám előrejelzését mutatjuk be /л* = 1,70 és A" = 0,9845 paraméterérték mellett.