Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
3. füzet - Kaba Magdolna—Bartholy Judit—Bán Mihály—Légrády Gábor: A KÁRPÁT-MEDENCE CSAPADÉKVISZONYAINAK ELŐREJELZÉSE
472 Kaha M.. Bartholy J., Bán M. és Légrády G. A részterületek havonkénti reprezentáns állomásainak száma [db] II. táblázat Részterület Hónap szama 1. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII 1. 10 9 9 2 6 6 2 2 2 9 10 7 2. 5 3 3 5 3 4 4 3 2 3 5 3 3. 7 2 2 I 2 2 2 2 1 3 7 3 4. 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 5. 9 23 27 2 24 17 28 17 5 17 18 14 6. 2 3 4 1 4 5 7 4 9 9 4 1 7. 1 5 7 6 10 2 1 10 7 7 7 5 8. 2 2 6 8 1 3 1 5 4 10 6 7 9. 6 4 2 6 5 3 4 5 5 2 4 4 10. 1 8 6 9 9 7 9 13 10 6 2 8 11. 6 5 5 5 8 5 3 6 2 2 5 5 12. 6 6 5 13 8 11 9 10 12 11 6 4 13. 3 2 3 5 7 4 4 3 7 1 4 4 14. 2 2 2 2 2 3 4 3 4 10 2 9 15. 4 1 4 5 3 3 1 6 1 1 3 4 16. 17 18 3 3 7 7 8 2 4 3 7 14 17. 8 6 7 10 10 6 2 6 10 7 7 5 18. 3 3 3 1 1 1 3 3 3 3 3 3 tor módszert ismertetjük. Ennek lényege: először az F, faktor hatását maximalizáljuk, majd, F, hatását kiküszöbölve, F 2-ét, s így tovább. Kiinduló összefüggésünk a FA alapegyenlete: R = A A*, amely a modell feltételeinek egyenes következménye. A Lagrange-féle multiplikátoros módszer alkalmazásával igazolható, hogy a faktorsúlyokat az R korrelációs mátrix sajátérték egyenletének megoldása révén nyerhetjük. Pontosabban: az (R-AE) s = 0 sajátérték egyenlet megoldásaként kapjuk a A, = = sajátértékeket és a hozzájuk tartozó s„ s 2,..., s N normált sajátvektorokat. Az A mátrix tetszőleges üfj elemét a következőképp kell számítanunk:
