Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Kaba Magdolna—Bartholy Judit—Bán Mihály—Légrády Gábor: A KÁRPÁT-MEDENCE CSAPADÉKVISZONYAINAK ELŐREJELZÉSE

A Kárpát-medence csapadékviszonyainak előrejelzése 467 kat sztochasztikus folyamatoknak kell tekintenünk, de ezzel párhuzamosan természetesen a már ismert fizikai törvényszerűségeket is maximálisan figyelembe kell vennünk, tehát lényegében a feladat optimális közelítését egy komplex sztochasztikus-dinamikus modell adná meg (Kaba—Faragó 1976). Mivel azonban a fenti elmélet még igen távol áll a konkrét, gyakorlati alkalmazhatóságtól, így a KMI-ben is jelenleg statisztikai eljárásmódokkal, mégpedig az atlanti-európai térség tengerszintre redukált nyomásmezőire, illetve hemiszferikus méretű hőmérsékleti mezőkre, és az utóbbi időben a „Kibővített hidrometeorológiai kutatások" című témában (Kaba Bartholy—Bán 1980) elért eredményeinket felhasználva, a kibővített atlanti-európai terület csapadékmezőire támaszkodó ún. analógia-keresésen alapuló módszerekkel készítjük hosszú távú előrejelzéseinket. 1. Magyarország mint a Duna és a Tisza vízgyűjtőinek része A hazánkra vonatkozó csapadék-előrejelzések nyolc magyarországi állomás hosszú idősorait 11901 60) véve figyelembe, az országos átlagban vett csapadékösszeg várható alakulását adják meg három valószínűségi szintnek (60%, 70%, 80%) megfelelő ún. valószínű értékközök formájában. A hidrológiai kutató, ill. operatív tevékenység számára azonban az így nyújtott eredmények túl általánosak, hiszen Magyarország várható havi csapadékviszonyait lényegében csak egyetlen intervallum megadásával jellemeztük. Nyilvánvaló, hogy a hidrológiai szempontokat helyezve előtérbe ennél lényegesen kisebb térségekre, hazánk vízgyűjtőire vonatkozó csapadékprognózisok készítésének metodikáját kellene kidolgozni. Ez azonban — figyelembe véve hazánk, ill. az ezen belüli vízgyűjtők rendkívül kis kiterjedését mind havi, mind évszakos érvényességi idejű előrejelzések esetén értelmetlen, sőt tudományos alapjait tekintve komolyan támadható lenne. Éppen ezért összeegyeztetve a hidrológiai igényeket s a meteorológiai megalapozottságot és lehetőségeket - vizsgálatainkban a hazai vízgyűjtőket mint a Duna Tisza vízgyűjtő részét tekintettük. A hosszú távú (1 3 hónapos) csapadék-előrejelzésre vonatkozóan lényegében három módszer áll rendelkezésünkre (Kaba— Bartholy- Bán 1980): egyrészt a Hess- Brezowsky-féle makroszinoptikus típussorozatokra épülő eljárás (HB) ; másrészt az északi hemiszféra havi hőmérsékleti anomália mezőire támaszkodó modell (ESSUPH ); harmadrészt az atlanti-európai térség liavi csapadékösszegeit felhasználó módszer. Ezek mindegyike analógia kereső eljárás. Alkalmazása nem ütközött akadályba, mivel a hazai, illetve a Bracknell-adatbank az említett mezők, ill. légköri elemek olyan hosszú idősorait (közel 100 év) tartalmazza, hogy az a matematikai-statisztikai követelményeknek megfelel, tehát az analógia kereső ún. Nearest-neighbour-eljárás (legközelebbi társ megkeresésének módszere) alkalmazása ezekben az esetekben megalapozott (Kaba - Faragó—Gulyás 1975). Ezzel szemben a Duna—Tisza vízgyűjtőterület ( l. ábra ) mind a hazai, mind a külföldi részterületein lévő csapadékmérő állomásokra 117 hazai, 71 külföldi, viszonylag rövid (1960 78) idősorok adatai (havi csapadékösszeg) állnak rendelkezésünkre ( I. táblázat ), melyeket a vízrajzi évkönyvekből (VITUKI) írtunk ki. A tizennyolc éves adatsor természetszerűen nem alkalmas analógia kereső eljáráson alapuló prognosztikai módszer alkalmazására, ezért más, a matematikai statisztika magasabb szintjének megfelelő, de rövidebb adatsort is hasznosítani képes multiregressziós modell (többváltozós regrissziós eljárás) kidolgozására volt szükség.