Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Botond György, Dobolyi Elemér, Gelencsér Péter, Györké Olivér, Jolánkai Géza, Szabó Sándor és Tóth László: A BALATON VÍZMINŐSÉG-SZABÁLYOZÁSA

A Balaton vízkészlet-szabályozása 375 anyag [Tót

h 1967). Ezek az első eredmények arra késztettek, hogy a nádason átvezetett szennyvíz sorsát tovább vizsgálják és különösen az eutrofizálódás szempontjából jelentős P és N vegyületeket vegyék szemügyre. Ezért megvizsgálták a tihanyi, füredi és keszthelyi szennyvíztisztító telepekről kikerülő vizek Balatonba jutását és megállapították, hogy a nádason keresztül folyó szennyvíz P-, N-tartalmát a nádas élővilága (nádszár bolyhos bevonata, algák, baktériumok) felhasználja és a nádas nyílt víz felöli oldalán a P-nek és N-nek alig kimutatható kis mennyisége kerül a nyílt vízbe (Tóth 1971/b, 1972/e, f). Bakteriológiai vizsgálatok során, a nyílt víz és a nádas összehasonlítását tűzték ki célul. Megállapították, hogy a nádasokban a lebontást főleg a nádszár élő bevonata, az abban lévő baktériumok, a nyílt vízben pedig a lebegő iszap és egyéb szemcséken lévő baktériumok végzik. Az ásványosodás kezdeti lépései főleg a nádasban, folytatása pedig a nyílt vízben következik be. Tehát ha a nádas zymogén oldott szervesanyagokat jól hasznosító baktérium flórája nem lenne, a tó nyílt vize vagy nem tudna megbirkózni a parti szennyezéssel, vagy a nyílt víz baktérium flórája válnék kedvezőtlenné. Ez is a parti nádasok fontos vízminőségvédő szerepére figyelmeztet (Oláh — Vásárhelyi 1970/a, b). További kutatások során világossá vált, hogy szükséges a Kis-Balaton korábbi funkciójának visszaállítása, tekintettel a nádasok vízminőségi szerepére, ezért a balatoni nádasok vizsgálatát folytatták. A VITUKI-ban folyó munkába bekapcsolódott az MTA Botanikai Kutatóintézet (Vácrátót) és közös kutatási program kialakításával vizsgálták a parti övezet jelentőségét, talajviszonyait, a parti zóna nitrifikációs dinamikáját, a parti zóna állomány-alkotó növényeinek kémiai összetételét, a növények lebomlását laboratóriumi körülmények között, a biogén elemek felhalmozódását a nád különböző részeiben. 1976—77-ben a Keszthelyi-öböl nádasainak elemakkumulációját és a nádas zóna szerepét, majd a nád N akkumulációjának vizsgálata mellett részletesen tanulmányozták a balatoni nád pusztulásának okait (Kovács—Tóth Szimon Dinka--Podani 1979, Tóth 1981/a). A vizsgálatokból az alábbi eredmények szűrhetők le: A vízből kiemelkedő mocsári és vízparti növényzet, amellett, hogy a vízi táj elengedhetetlen kísérője, az eutrofizálódást természetes és művelt területen egyaránt fokozza a légtér szenének és az üledék eltemetett tápanyagainak mozgósításával, mint természetes biológiai szűrő azonban fontos szerepet játszik a parti szennyező- és tápanyag bejutásoknak, helyi algásodás, vagy hínárosodás kialakításának megakadályozásával; A nád környezetéből tehát jelentős mennyiségű biogén elemet halmoz fel szervezetében, ezeket meghatározott időre kikapcsolja a biogeokémiai ciklusból és más növények számára (hínár, alga) felvehetetlenné teszi; — A nád járulékos gyökerei közvetlenül a vízből veszik fel a tápanyagot és nagy adszorbciós felületüknél fogva a hínárosokhoz hasonló mennyiségben akkumulálják az egyes elemeket; — A nádas a Balaton parti zónájának legnagyobb kiterjedésű biológiai szűrője. A tó vizébe jutó elemeket a terhelés mértékétől függően növekvő mennyiségben képes akkumulálni. Ahol a szennyvíz beömlések terhelik a tavat, az ott élő nád a biogén elemeket nagyobb mennyiségben építi be szervezetébe, mint a tiszta vizű helyeken; A gyékény állományok elsősorban az erősebben terhelt partszakaszokon fordul-