Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Botond György, Dobolyi Elemér, Gelencsér Péter, Györké Olivér, Jolánkai Géza, Szabó Sándor és Tóth László: A BALATON VÍZMINŐSÉG-SZABÁLYOZÁSA

A Balaton vízkészlet-szabályozása 373 tápanyag felhalmozó és méregtelenítő szerepére. Bemutatták a hínárirtás mechanikai és biológiai módszereit is. A hínárevő halak telepítésével kapcsolatban megállapították, hogy üdülőhelyi igényeket kielégítő vizeknél feltétlenül megfontolandó még az amur telepítése előtt, hogy a hínárvegetáció eltávolítása után nem lép-e fel algásodás, ami már küllemében is kedvezőtlen az üdülőhelyi vízterületek megítélésében. A későbbiekben (Felfóldy 1972/a, Tóth 1972/a) vizsgálták a hínár tápanyag megkötő képességét és megállapították, hogy a hínárnak ezt a vízminőség szempontjából is fontos szerepét az amur tönkretenné, megszüntetné. A hínár behatóbb vizsgálata során a növényekben a N, P felhalmozódását vizsgálták és azt tapasztalták, hogy a hínár nemcsak megjelenésével jelzi a növényi tápanyagban dús termőhelyet, hanem a növények termőhelye között is különbség tehető a növény kémiai összetétele segítségével ( Tóth 1972/a, 1972/b). A Balatonban előforduló hínárfajok peszticid tartalmát vizsgálva (16. ábra ) azt tapasztalták, hogy a hínárfajokban még akkor is kimutatható volt a peszticid, amikor a víz azt már nem tartalmazta, így a régmúlt szennyeződésekre is következtetni tehetett. Az 1967-es vizsgálatok szerint a szilvafalevelű hínár (Potamogaton perfoliatus) tartalmazta a legtöbb peszticidet (Felfóldy- Tóth 1967, Pinkola Tóth 1971). 16. ábra. Nádas víz és az előtte levő hínár foszfortartalmának változása рис. 16. Изменение фосфора в воде среди тростника и в тине Fig. 16. Variations of the phosphorus content of the water in reed stands and in the hair-weed before the reed Bild 16. Veränderungen des Phosphorgehaltes des IVassers in Röhrichtbeständen und in der davorliegenden Teichbinse A hínár vizsgálatok további fontos szerepe volt a keszthelyi és szigligeti térség hínárosainak felmérése azzal a céllal, hogy megállapíthassuk e két termőhelyen a hínár mennyiségét (ezt a munkát a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem végezte a VITUKI felkérésére), hogy egy későbbi időpontban történő üjabb felmérés segítségével választ kapjunk arra, hogy a vizsgált területen valóban növekedik-e a hínár mennyisége? Az újabb felmérésekre már nem került sor. A mesterséges eutroftzálódás fokozódásával ugyanis a keszthelyi térségben algásodás („planktonikus eutroftzálódás") kezdődött el és a hínár az algák árnyékoló hatása miatt a nyíltvízből kipusztult. A hínár eltűnésével kezdődtek el azok a folyamatok (1972- 73), amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy a sekély vizű tavunk egész anyagforgalmának megértése még sok vizsgálatot igényel (Tóth 1976/b). A tó biológiai viszonyának labilitására utal egyes hínárfajok viselkedése is. Amíg a Balaton közönséges hínárosainak burjánzása csak időszakos volt, addig a kolokán. vagy a fésűs békaszőlő (Potamogaton pectinatus) előre törése állandósult és jól jelzi a növényi tápanyagok dúsulását, elsősorban azokon a partokon, ahol a nádast kiirtották, összeszabdalták, megzavarták. A hínárosokban az ugrásszerű változás 1965 70 között következett be (Tóth 1972/c, d).