Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Botond György, Dobolyi Elemér, Gelencsér Péter, Györké Olivér, Jolánkai Géza, Szabó Sándor és Tóth László: A BALATON VÍZMINŐSÉG-SZABÁLYOZÁSA

A Balaton vízkészlet-szabályozása 367 A hasznosítást károsan befolyásoló problémák ugyan a tó vizének minőségében mutatkoznak, de a megoldásba az egész vízgyűjtőt be kell vonni, minthogy a tó és a tápláló vízfolyások jól meghatározható, egységes hidrológiai rendszert alkotnak. A rendszer belső kapcsolatai és folyamatai révén a vízgyűjtő élő kapcsolatban van a tó vizével. A tó vizének minőségében jelentkező, a túlzott használatra utaló jelzések nemcsak a tó, hanem a vízgyűjtő túlzott igénybevételére is utalnak. Vagyis a tó és a vízgyűjtő hasznosításának jelenlegi mértéke és összetétele a vízben megtestesült természeti erőforrást fokozatosan elfogyasztja. Amennyiben a vízminőség megújulásának igénye — vagyis az üdülési célú használat — a jövőben komolyan vett szándék, akkor az eddig alkalmazott hasznosítást módosítani kell a környezet (pontosabban a vizek élővilágának és minőségének) kímélése érdekében. 1.1. Változás a természeti erőforrások hasznosításában A környezet kímélő hasznosítási, termelési tevékenység úgy értendő, hogy a jelenlegi termelési, jövedelmezőségi célok mellé fel kell venni a vízminőség kímélésének követelményét is. A termelés, illetve hasznosítás tényezőinek módosulása a gyakorlatban a technológiai változtatásban, a termelési-hasznosítási szerkezet átalakításában jelenik meg. A szerkezet említett változása nem történik meg, ha a rendszer magára marad. A rendszer fejlődését a kívánt irányba csak további kiegészítő és céltudatos irányítással lehet fordítani. Az irányítás csak abban az esetben valósítható meg, ha a terület és a tó használói számára meg lehet fogalmazni azokat a teljesítendő műszaki követelményeket és végrehajtandó vízvédelmi feladatokat, amelyek megvalósulásának esetén ismét helyreáll a vízminőség megújulásának feltétele. Nyilvánvaló, hogy a széles körre kiható balatoni környezetvédelmi feladatok kitűzésében a gazdaságilag legjobb megoldás elvének szigorúan érvényesülnie kell. De az is nyilvánvaló, hogy ebben a bonyolult kérdésben a tudományos eredmények célratörő alkalmazása nélkül nem lehet a legjobb megoldást megtalálni. 1.2. A vízminőség-szabályozási rendszer működése A Balatonon és vízgyűjtőjén ma is élnek és hatnak a vízvédelmi célú előírások, melyek hatására vízvédelmi berendezések létesülnek. Működésük ellenőrzésére rendszeres méréseket végeznek, az előírások megszegése esetén bírságot szabnak ki. A tények azonban azt mutatják, hogy ezen szabályozók hatása nem elégséges. A beavatkozások fokozása szükséges. A leghatékonyabb és a leggazdaságosabb beavatkozás meghatározása érdekében abból a feltételből indultak ki, hogy a Balaton vízminőség-szabályozási rendszer irányított rendszer és elemei alapvetően két nagy részrendszerre oszlanak : az irányított és az irányító rendszerre. Alapvető működésük szerint az elemeket tovább csoportosítva négy nagy alrendszer képezhető: a vizek, a vízhasználók, az információs-döntési és beavatkozások alrendszere. Az alrendszerek további bontását a bennük végbemenő folyamatok különböző jellege indokolja. A rendszerelemek működéséből vagyis a bennük végbemenő folyamatokból a vízminőségre hatást kifejtő elemeket kell megragadnunk. A Balaton vízminőség-szabályozási rendszer elképzelt működésének leegyszerűsített változata a 12. ábrán látható, éspedig alrendszerekre bontott részletességgel.