Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Bárányi Sándor és Csuka József: A BALATON VÍZKÉSZLET-SZABÁLYOZÁSA

A Balaton vízkészlet-szabályozása 353 ke 49,8 millió m

3. A többletvízkészlet túlnyomó része a téli félévben keletkezik, 85%-os gyakorisággal 60 millió m

3. A nyári félévben a vízkészlet apadása tapasztalható, de kis gyakorisággal még ebben az időszakban is képződik többletvízkészlet (Bárányi 1978/a). Ez a vízkészlet, a vízszintszabályozás sérelme nélkül hasznosítható, de szeszélyes eloszlása miatt csak tarozással. A VITUKI-Ъап (Domokos -Gilyénné 1981) legutóbb arra a kérdésre kerestek választ, hogy a Balaton-vízgyűjtőn létesíthető vízhasznosítású célú tározók mekkora hasznos össztérfogatára lenne szükség ahhoz, hogy a vízgyűjtőn a várható jövőbeli vízigényeket a Balaton vízszintszabályozási előírásainak betartása mellett — kellő biztonsággal ki lehessen elégíteni. A kérdés vizsgálatára számos közelítésen és egyszerűsítésen alapuló determinisztikus szimulációs modellt alkalmaztak. A szimuláció sorozat fő eredményei az eredő tározótérfogat és a vízigény kielégítési biztonság közötti kapcsolati görbék voltak. A 100 millió m

3-es tározó térfogathoz például 86%-os vízigény kielégítési biztonság tartozik. Megállapították, hogy a tó és vízgyűjtője hasznosítható vízkészlete saját készletből tarozással növelhető. Távlatban fel kell készülni a tározásos vízkészlet-gazdálkodásra a vízgyűjtőn, ehhez fel kell tárni a tározási lehetőségeket, beleértve az épülő Kis-Balaton védőrendszer ilyen irányú hasznosítását is. A Vízgazdálkodási Intézetben (1981) ismét vizsgálják a tó és vízgyűjtője vízkészletét és újból meghatározzák a hasznosítható, illetve a kiadható vízkészletet. E vizsgálat keretében figyelembe veszik a vízkészlet és a vízigény éven belüli változékonyságát is. A vízkészletek számítását az 1921 -80. évek vízelhasználással módosított havi természetes vízkészletváltozás adatok, továbbá a tóra és vízgyűjtőjére előállított várható vízhasználatok segítségével végzik és figyelembe veszik a bányászat hatását is. 2. A Balaton és vízgyűjtőjének hasznosítható vízkészlete Csuka József A Balaton térségének tervszerű hasznosítását és fejlesztését első alkalommal az 1957-ben kiadott regionális terv tartalmazta, amelyet mintegy ötévi gyakorlati alkalmazás után az 1023/1963. (IX. 21.) korm.határozat hagyott jóvá. A kormányhatározat előírta, hogy a Balaton térségét elsősorban az üdülési igények kielégítése céljából kell fejleszteni. Ennek érdekében a vízszintingadozások mérséklésére intézkedéseket kell tenni. Az V. ötéves tervről szóló 1975. évi IV. törvény előírta, hogy kiemelten kell kezelni a Balaton vízminőségének védelmét. Ennek megfelelően a 3447/1976. Mth. sz. határozat a tó vízminőségét szolgáló fejlesztéseket emeli ki és előírja a vízszintszabályozás fejlesztésének befejezését. Ezek a kiemelt hasznosítási-fejlesztési célok egyértelműen a még nem káros maximális vízszinttartást és minimális vízszintingadozást követelnek meg. Az 1977-től bevezetett új vízszinttartomány betartása ( 1. ábra) esetén 54 millió m

3-rel több vízmennyiség tartható a mederben, amely elősegíti a károsan alacsony vízállások elkerülését, így a vízminőség javítását is, ugyanakkor szigorúbb korlátot jelent a vízgyűjtőről elvonható és a tóból kivehető vízmennyiség szempontjából. Abban az esetben, ha a Balaton és vízgyűjtőjének sokévi átlagos 396 millió m

3-nyi (0.66 m tó-vízoszlop) vízkészletét folyamatos vízsugárban szolgáltatnánk ki, 12,5 m

3/s állna rendelkezésre, de ehhez az átlaghoz képest jelentkező halmozott hiányoknak a többletből való fedezése érdekében szükséges tározáshoz mintegy 1,80 m-es vízszint-inga-