Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam ISMERTETÉS 1982. 2. füzet VÍZGAZDÁLKODÁS-POLITIKAI VIZSGÁLAT HOLLANDIÁBAN Ismerteti: BOSZNAY MIKLÓS

1 A Hydro Delft 1980. évi 58. számának cikke nyomán. Hollandia azok közé az országok közé tartozik, melyek vízgazdálkodását a lehető legésszerűbb módon igyekszenek megtervezni. Hatalmas méretű és hatású vízügyi létesítményeiről, kiváló szakembereiről és magas színvonalú, korszerű oktatási rendszeréről híres. Mégis, a változó körülmények, előre nem látott fejlemények miatt időről időre a tervek, kooperációk felülvizsgálatára, módosítására kényszerülnek. A legnagyobb vízgazdálkodási program, a Delta-terv esetében is ez történt. A természeti környezet minél nagyobb arányú fenntartása érdekében csökkentették a sósvizű torkolatok édesvizű tározókká alakításának tervezett mértékét és az egész országra vonatkozó vízgazdálkodási politikát illetően is. Ismertetőnk az utóbbival foglalkozik. A vizsgálat (röviden PA WAT-vizsgálat) 9 hónapos előtanulmány után 1977 áprilisától 1979 decemberéig tartott és egy kb. 15 hónapos beszámolási időszakkal zárult. Munkaidő-igénye egy főre átszámítva kb. 125 munkaév volt. Megbízója a holland Közmunkaügyi Minisztérium Vízügyi Főosztálya (Rijkswaterstaat), végrehajtói pedig holland kormányszakértők, a delfti Hidraulikai Laboratórium és a santa monicai (Kalifornia) Band Társaság. 1. Hollandia általános vízügyi helyzete Az ismertetés előtt az 1. ábrát is felhasználva vázlatos áttekintést adunk Hollandia vízügyi helyzetéről. Az 1. ábrán fehéren hagyott területek a dagály közepes felső szintje alatt fekszenek, a legmélyebb részen (> m-rel a középtengerszint alatt. Átlagos évben az országba 110 km

3 édesvíz érkezik, amiből 20 km

3 elpárolog. Nagyon száraz évben az édesvízbevétel csak negyede a fenli mennyiségnek, a nyári időszakon belül még az ezen időszakra vonatkozó átlag egynegyedénél is jóval kevesebb. A bevétel 62%-át a Bajna, 8%-át a Maas, 3%-át a déli és keleti határon át érkező kisebb vízfolyások és 27%-át a csapadék adja, amely csaknem 900 mm-es átlagcsapadéknak felel meg. A Bajna az ország területén kétszer is elágazik és a Maas folyóval, valamint a délnyugati partvidék előtti szigetekkel együtt bonyolult deltarendszert alkot. Ezt a természetes vízrendszert már a Delta-terv megkezdése előtt is alávetették emberi befolyásnak: a Bajna főágán (helyi neve Lek) épített duzzasztóval lehetővé tették az Ijssel-folyón át az Ijssel-tó édesvízzel történő feltöltését. Az Ijsseltó a korábbi nyílt tengeröbölnek a Zuyder-Zee-nek az új neve, amit^a 32 km hosszú ún. Nagy Zárógátnak a megépítésével 1932-ben választottak le az Északi-tengertől. Az Ijssel-tóban körülzárásos és szivattyúzásos módszerrel azóta kb. 145 km

2 területtel több polderterületet alakítottak ki, míg a megmaradó víztest édesvíztározásra szolgál. Itt 0,20 m-es szintingadozást engedélyeznek, így a felhasználható vízmennyiség 500 millió m

3. A tenger által okozott különféle nem kívánt hatásokat (sósvíz behatolása, túlzott árapálymozgás) a Delta-terv keretében épülő elzárások megszüntetik vagy csökkentik, de ugyanezt nem lehet megtenni az Északi-tengerhez vezető kijáratban, a rotterdami víziútban. Itt állandó édesvíz-utánpótlásra van szükség a sósvíz visszanyomására. Ez sokat felemészt a Bajna és a Maas vízhozamából, de nem kerülhető 1 Busznajj Miklós oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Intézet (Budapest) tudományos főmunkatársa.