Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam 1982. 2. füzet A FOLYÓSZABÁLYOZÁS TERVEZÉSÉNEK FEJLESZTÉSE DR. CSOMA JÁNOS

1 A folyószabályozással kapcsolatos kutatások a VITUKI-ban a hatvanas években kezdődtek. A vizsgálatok kezdetben a tiszalöki duzzasztott térhez, a Felső-Duna szabályozásához és a gabcikovo—nagymarosi erőműrendszer folyószabályozási vonatkozású problémáihoz kapcsolódtak. Már ebben az időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy folyószabályozási tervezést csak megfelelő hidrológiai, morfológiai adatrendszerekre támaszkodva lehet végezni. Tulajdonképpen ebben az időben alakult ki az a koncepció, amelynek célja a folyószabályozás tervezési és fenntartási tevékenységéhez szükséges alapinformációk gyűjtése volt úgy, hogy azok egyben a kutatások céljait is szolgálják (Csorna 1964). A hatvanas években kezdődött meg nagyobb lendülettel a folyók átfogó és rendszeres vízrajzi felmérése. A VITUKI megkezdte az addig alkalmazott szabályozási módok és művek hatásának felderítését és ellenőrzését is, elsősorban a kísérleti folyószakaszokon. Figyelembe véve a szabályozás igényeit, a fejlesztés lehetőségeit, nyilvánvalóvá vált, hogy a folyófelvételi munkákat a hagyományos módszerekkel, megfelelő mennyiségben és minőségben elvégezni nem lehet. Ezért megindultak azok a kutatások, amelyeknek célja a légifotogrammetriai módszerek, a légifénykép interpretáció vízrajzi alkalmazási lehetőségeinek feltárása, illetve a módszerek bevezetése volt (Juhász 1970). A vízrajzi felmérések és a morfológiai kutatások konkrét, közvetlenül hasznosítható eredményeit a VITUKI Vízrajzi Atlasz sorozatának kötetei foglallák össze és juttatták el a felhasználókhoz. Ebben az időszakban már egyértelműen jelentkezett az az igény is, hogy az atlaszok ne csak tematikus térképeket, hosszszelvényeket, keresztszelvényeket, mederanyag jellemzőket tartalmazzanak, hanem foglalják össze a folyók kialakulásával, fejlődésével, a vízgyűjtővel, vízrendszerrel kapcsolatos morfológiai és hidrológiai ismereteket, adjanak értékelést az eddig végzett szabályozások hatásáról is (1., 2. ábra). A korszerű vízrajzi felvételeknél jelentkezett egy ki nem mondott, de határozott törekvés, mégpedig az, hogy az addig különálló vízrajzi, vagy folyószabályozási alappontrendszer, amit korábban az állami nyilvántartás nem fogadott el, az országos alapponthálózat egyenrangú részévé váljék, így minden egyéb vízügyi feladat, mint például kisajátítás stb., céljaira is felhasználható legyen. Ez a törekvés — figyelembe véve az alappontok számát — hosszú és következetes munkát igényelt és megvalósításához a légiháromszögelés, mint módszer, adott lehetőséget. Ma már a vízrajzi alappontokat a földhivatalok ugyanúgy nyilvántartják, mint bármely állami alappontot és hasznosításuk nemcsak a vízrajzi tevékenységhez, hanem az egyéb építési, hatósági feladatok elvégzéséhez is nagy segítséget nyújt. 1 Dr. Csorna János oki. mérnök a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízrajzi Intézetének tudományos főmunkatársa.