Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A Rajna sziklazátonyos szakaszainak szabályozása 301 A folyómeder devonkori sziklaképződniényekből épül fel, csak az áramlási árnyékokban és a túlmélyedt részeken található kismértékű kavicslerakódás. A szakasz felett mintegy 500 m széles meder, 200 — 250 m-re szűkül le, amelyben a hajózóút a jobb part mellett halad és egy éles, beláthatatlan, sekély jobb kanyar után éri el Bacharach térségét, a kaubi áttörési szakasz kezdetét. Egyidejűleg az említett város felett és alaLt, két szigetszerű képződmény is található. Az első szigettől jobbra viszont, egy hasonlóan éles bal kanyar kezdődik, a hajózó útvonal egy kb. 400 m hosszú sziklás szakaszon haladva nagy esésváltozásokkal (Wildes Geíahr) egyidejűleg a folyó bal oldalára vezet át (0. ábra). Bacharach Bacharacher Wildes G. ábra. A Rajna helyszínrajza Kaub térségében Рис. 6. Картосхема р. Рейна в окрестностях Кауба Fig. в. Map of the Rhine in the region of Kaub Bild 6. Übersichtsplan der Rheins im Raum von Kaub Az éles kanyarulatok, a lapos, széles, mederbe nyúló sziklaszirtek és zátonyok a közvetlen hajózási veszélyek mellett olyan helyi esésváltozásokat és keresztáramlásokat eredményeztek, amely körülmények összességében évszázadokon keresztül komoly veszélyeket jelentettek. 2.1. A szabályozási munkák történeti áttekintése A folyószakasz szabályozási munkái a múlt század második felében kezdődtek. Az első beavatkozások folyamán 1854-ben Bacharach felett a túlszélesedett medert sarkantyúkkal szűkítették, majd 1860-ban, az említett felső szigetet keresztirányú művekkel a bal parthoz csatolták. A kedvező tapasztalatok alapján 1871—74 között a sarkantyúkat sűrítették, és magasságukat jelentősen megemelték. A századforduló táján lefelé csatlakozva az előzőekben vázolt munkálatokhoz, viszonylag alacsony fenékküszöbökkel az alsó sziget bal oldali mellékágát is lezárták, ezáltal növelve a főmeder vízszállítását. A fentiekkel párhuzamosan a csatlakozó sziklás szakaszon (Wildes Gefähr) megkezdték a kiálló szirtek robbantását, a kanyarulati átmenet bal oldalán az alsó sziget és sziklacsoportot egy összefüggő vezetőművel kötötték össze (1868 — 98), ami hasonlóképpen a meder szűkítését, és a főmeder vízszállításának növekedését volt hivatott szolgálni.