Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Iritz László: TÁVLATOK A DUNA VÍZKÉSZLETÉNEK HASZNOSÍTÁSÁBAN

288 Iritz László A legcélszerűbbnek az mutatkozott ha megkíséreljük a növekedési ütem becslését. Ezt a becslést a területi analógiák, a tendenciák, valamint egyéb információk alapján végezhetjük el. Az ipari vízigényeket a bázis időszakra becsültük, majd az egyes országokban tapasztalt tendenciák, analógiák alapján fogadtuk el a növekedési indexet. A lakosság vízigényét az egyes országok Duna-völgyi területein élő lakosság lélekszámának alakulása, valamint az országokra vízellátási színvonalának megfelelő átlagos fajlagos víznormákkal becsültük, és ezt az értéket a természeti adottságok függvényében felszíni és felszín alatti hányadra bontottuk. (Itt most csak a felszíni hányaddal foglalkozunk.) Az öntözés vízigényéi a részben öntözhető területek nagyságának a függvényében, részben az országok öntözésfejlesztési tendenciája, illetve analógiák, valamint az éghajlati és egyéb tényezők figyelembevételével meghatározott öntözési normákkal állapítottuk meg. A halastavak vízellátásához szükséges vízmennyiség mintegy 30%-át tekintettük vízelhasználásnak. A vízigények fejlődési indexe az egész vízgyűjtőre az iparnál: 1,80 az öntözésben: 2,30, az összes vízelhasználásban : 2,20. A frissvízigények várható dinamikájának alakulását a Duna teljes vízgyűjtőjére a 2. ábra mutatja be. Meg kell jegyezni, hogy az általunk vizsgált fejlesztési időszak során, illetve azt követően változás áll be a vízfelhasználás dinamikájában (Irilz—Kelemen — Szöllősi-Nagy 1982). Az egyes országokban a II. fejlesztési szintet követően olyan magas gazdasági, termelési, társadalmi színvonal alakul már ki, hogy a vízigénynövekedés eddigi üteme csökken. Az ivóvízigény jelentős növekedése nem várható, mert a lakosság legnagyobb része városban, vagy városias településeken teljes közművesítésben részesül. A lakosság növekedése egyébként is Európában kisebb mértékű. Az ipari termelés már elsősorban nem volumenében nő, hanem a struktúraváltozás lesz jelentékenyebb. Ugyanakkor új, fejlettebb, víztakarékos technológiák és a vízforgatás széles körű alkalmazása várható. Az öntözendő területek berendezése várhatóan erre az időszakra már befejeződik. A fentieknek megfelelően a II. fejlesztési szintet követő időszakban az egész Duna-völgyre a vízelhasználás fejlődési indexét mintegy 1,5 értékűre becsülhetjük. A vízkészlet-gazdálkodási mérlegek összeállításához szükséges évenbelüli vízigénymegoszlást az alábbiak szerint fogadtuk el: — egész évben egyenletes ipari és kommunális vízigények ; — idénynek megfelelően változó öntözés; — az esetleges vízátvezetések folyamatosak; — a halastavak üzemelése, a tározók töltése, ürítése feltételezett üzemrend szerint. 2. A mértékadó vízkészletek A Duna vízkészletei kellőképpen feltártak. A rendelkezésre álló adatok igen pontos vízkészletbecslési eljárások alkalmazását teszik lehetővé (Iritz— SzöllősiNagy 1975). Most a feladat azt kívánta, hogy a vízigények becslésével arányos pontosságú eljárással jellemezzük az előállható vízkészlet-gazdálkodási helyzetet.